CANDIDA A candidiasis felismerése és kezelése A téma részletes áttekintését, az immunrendszer működését, helyreállítását, a betegség és terápia ok-okozati összefüggéseinek pontos felvázolását Tóth Gábor Allergia- és Candida kalauz című könyve taglalja, amit tanácsos beszerezni minden beteg ember számára.   Mi okozza a betegséget? A Candida az élesztőgombáknak egy, a mikrobiológiában jól ismert családja, amelyen belül számos különböző gombafajta létezik. Leggyakrabban a Candida albicans alfaj jelenléte mutatható ki a candidiasis során. A Candida albicans egy sarjadzó, álfonalakat képező élesztőgomba fajta, amely az egészséges ember nyálkahártyáján, bőrén és bélcsatornájában is megtalálható. Részét képezi a biológiai egyensúlynak mind a külső környezetben, mind az emberi szervezeten belül. A bélflóra részeként folyamatosan verseng a hasznos tejsavbaktériumokkal a táplálékért. A Candida albicans elvileg ártalmatlan élesztőgomba. A normál bélflórában található Lactobacillus és Bibidobacterium kultúrák állandóan ellenőrzésük alatt tartják, így a szimbiózis (mindkét fél számára hasznos együttélés) szabályai érvényesülnek. Eszerint a különböző tejsav baktérium - és gombafajták oly módon jutnak hozzá a szükséges tápanyagokhoz, hogy ezzel sem a másik kolóniát, sem a gazdaszervezetet nem károsítják. Az élesztőgombák ugyanúgy részt vesznek a szervezetben képződő bomlástermékek hasznosításában, mint más bélben lakó mikrobafajok. A Candida albicans ún. szaprofita, vagyis oxigénmentes környezetben szerves hulladékok bontását végzi. Ilyen értelemben nem sorolható be az egyértelműen káros vagy kórokozó fajok közé, hiszen része az egyensúly fenntartását szolgáló vitamin termelő és káros melléktermékek átalakítását célzó folyamatnak. A candidiasis esetén nem maga a gomba kerül be a véráramba, hiszen az vérmérgezést idézne elő ami nem igaz jelen esetben, hanem a káros, allergiát kiváltó, esetenként toxikus koncentrációt elérő anyagcseretermékek felhalmozódásáról és a keringésben széteső sejtek által kiváltott káros hatásokról beszélhetünk az élesztő gombák esetében.   Hogyan alakul ki a betegség? A candidiasis kiinduló pontját általában az jelenti, amikor bizonyos környezeti hatásokra (pl.: antibiotikum, stressz) csökken a bélrendszeri immunitás, így megindulhat a gombák szaporodása. A későbbiekben a táplálkozás és az oxigén ellátás döntően befolyásolja a folyamatot, ezért is kerül a további részekben hangsúlyozásra az életvitel szerepe. A külső előnytelen hatások és az egyéni szokások együttese határozza meg a candidiasis kialakulási valószínűségét. A Candida albicans több oldalról és szisztematikus módon támad. A női szervezet anatómiai felépítettségéből adódóan a nemi és húgyúti szervek fertőződése indul meg a leghamarabb. A hüvely nyálkahártyáján eredetileg is megtalálható gombák megerősítést nyernek és - megfelelő nyálkahártya-immunitás hiányában - elindulnak a méh és petefészek irányába kellemetlen tünetek kíséretében (folyás, nyilalló fájdalmak, görcsök). A húgycsövön keresztül a hólyagba is eljuthatnak és így idézik elő a candidiasisban szenvedők nagy részénél tapasztalható fájdalmas hólyaghurutot.  A támadás másik vonala a bőrfelület, amelyen elszaporodva helyi (lokális) gombásodás indul meg. A bőrfelület mint első védelmi vonal immunitása így gyengül és az egyén hajlamossá válhat egyéb bőrbetegségekre is.  A szájban viszonylag ritkán jutnak uralomra a gombafajok, a jól ismert szájpenész szinte csak az újszülötteknél, csecsemőknél fordul elő. Ennek ellenére a cukorban, édességekben és finomított ételekben gazdag étrend és a szájhigiéné elhanyagolása a szájüreg mikroflórájának kedvezőtlen eltolódását okozhatja. A megnövekedett, de tüneteket nem okozó, szájban található gombafajok rendszeresen lejutnak a tápcsatornába, és újabb kockázatokat jelentenek. Természetesen csak a gyomorsav által el nem pusztított gombák tudnak később szaporodni a bélben, azonban a széteső gombasejtek is hátrányosak a szervezetre nézve. Az orrnyálkahártyán megtelepedő és szaporodó gombák az orrüregbe és arcüregbe juthatnak, és ott berendezkedve rendszeresen és krónikus jelleggel gyulladásokat indukálhatnak.  Amennyiben a Candida és egyéb gombafajok szaporodása elkezdődött a bélrendszerben, a nemi szervek és vizeletkiválasztó rendszer üregeiben, valamint a bőrfelületen és szájban, akkor már csak egy fontos védelmi vonalat kell áttörni: a bélfal nyálkahártyáját. Ebben az esetben ugyanis a gombák felszívódhatnak és bekerülhetnek a keringési rendszerbe előidézve az ún. szisztémás candidiasist.  A szisztémás candidiasis az egyik legriasztóbb jelenség, hiszen a keringés segítségével a gombák vagy azok örökítő anyagai gyakorlatilag szabadon utazhatnak a szervezet bármely részébe. Természetesen a vérben található összetett immunrendszeri védelem idővel működésbe lép, azonban a gombák folyamatos utánpótlása és a helytelen életvitel által előidézett gyengébb fehérvérsejt működés meghátrálásra készteti a felfegyverkezett védelmi rendszert, a hadviselést még csak kóstolgató gombákkal szemben. A belső immunrendszer - a bélfalban működő védelemhez hasonlóan - szintén nem vár gombás eredetű támadást, így némi fáziskéséssel indul meg az ellenanyagképzés és eliminálás, ami előnyhöz juttatja a candida sejteket.  Hangsúlyozandó, hogy a normálisan funkcionáló bélnyálkahártyán a gomba sejtjei, örökítő anyaga és nagy molekulájú anyagcseretermékek nem juthatnak át. A szisztémás candidiasis kizárólag akkor indulhat el, ha a bélfal áteresztőképessége valamilyen oknál fogva (pl: antibiotikum, helytelen étrend, rendszertelenség, stressz stb.) megváltozik és a bélnyálkahártya átjárhatóvá válik. A Candida sejtek túlszaporodásának és a bélfal-státusz megváltozásának egy időben kell jelen lennie a kórfolyamat elindulásához. Ezen túlmenően a vérben lévő belső védelmi rendszerek és a belső nyálkahártyák meggyengülésére is szükség van az egyébként kis állóképességű gombák szaporodásához. Mindezek a feltételek a korunkban élő, általános életvitelt folytató „modern” embernél sok esetben teljesülnek, így a gombás betegségek népbetegséggé válhattak.  Számos esetben előfordul, hogy a beteg béltraktusában már nagymértékben elszaporodott a Candida albicans, sőt a nemi és urulógiai szerveket is megtámadta, azonban a keringésben még nincs jelen. Ez a vérben található erősebb immunitásnak tudható be, ugyanakkor sok esetben - ha nem történik változás az életmódban - ilyenkor csak idő kérdése a szisztémás kórkép megjelenése. Ebben a stádiumban még viszonylag jó hatásfokkal, rövid idő alatt visszafordítható, illetve kezelhető a betegség, míg később már csak óriási erőfeszítések mellett várható hasonlóan sikeres eredmény. Érdemes tehát az emésztési zavarokkal, erős puffadással, végbéltáji viszketéssel és nyilalló bélrendszeri fájdalommal járó tünetek hátterét mielőbb kivizsgáltatni, és a szükséges lépéseket megtenni, amíg a gombatelepek nem alapozódnak meg a test egyéb régióiban.   A betegség okai Az utóbbi időben több olyan tényezőt sikerült azonosítani, amelyek a candidiasis kórfolyamatában kiváltó (iniciátor) vagy a betegség kialakulását segítő (promoter) faktorként szerepel. A jelenlegi ismeretek szerint ezek a következők: Az antibiotikumok egy részének (penicillin, tetracyclin, erythromycin) huzamosabb időn át tartó szedése károkat okozhat a bélflóra érzékeny mikrobiális egyensúlyában. A hasznos és erjesztő munkát végző tejsavbaktériumok kiszorulásával az előnytelen, rothadási folyamatokat elindító mikrobák, valamint a sarjadzó gombafajok kerülnek túlsúlyba a béltraktusban.  Az antibakteriális szappan vagy tusfürdő hatóanyaga a kézmosás illetve tisztálkodás után is kifejti hatását az érintett területeken. Célzott, gombaellenes hatóanyagokat azonban csak ritkán tartalmaznak, így a bőrfelületen nagy lendülettel megindulhat a gombasejtek szaporodása. A lokális gombás betegségek (pl: körömágyban, fejbőrön, hajlatokban, nemi szervek tájékán) gyakorisága ugrásszerűen megnövekedett az antibakteriális szerek elterjedésével, és napjainkban e szerek már a szisztémás candidiasisért is felelőssé tehetők. A nem természetes alapanyagokból készült fehérnemű, atléta és egyéb ruhaneműk a bőr egészséges működését kedvezőtlen irányba befolyásolják. A töltéseloszlás megváltozása, a bőr által kiválasztott illékony anyagcsere termékek felületen való megrekedése, valamint a bőr megfelelő szellőzésének hiánya a gombák és egyéb, oxigénszegény környezetben is életképes szaprofiták elszaporodásához vezethet.  A helytelen táplálkozás immunrendszert és bélflóra működést befolyásoló hatása közismert. A fehérje- és zsiradék túlsúllyal párosuló, cellulózban és pektinben szegény (ballasztanyagban) szegény étrend alapvetően növeli a candidiasis veszélyét. A finomított félkész- és készételek alacsony antioxidáns hatású és immunitást segítő vitamin- és ásványi anyag tartalma (különös tekintettel a C-, A-, E-vitaminra, a cinkre és szelénre) szintén alapját képezi a gombák terjedésének. Az egyik legjellemzőbb faktor az egyszerű szénhidrátok nagyobb aránya az étrendben. (csokoládé, cukrászsütemények, fagylalt, cukorkák, stb.) A korpa- és csírarésztől megfosztott gabonalisztek (fehérliszt) szintén igen gyorsan képesek glükózt juttatni a véráramba, így az ilyen alapú termékek is előnytelenek. Gyakorlatilag elmondható, hogy minden olyan ételféleség, ételpárosítás és étkezési szokás, amely a bélrendszeri és egyéb immunfolyamatok hatékonyságát rontja, kedvez a gombák elszaporodásának.  Az életvitel kérdéskörén belül kiemelten említhető még a stressz, mint kockázati tényező. Megfigyelték, hogy az egyéb káros hatásokhoz hozzáadódó stressz hatások sokkal nagyobb súllyal esnek latba a gombás betegségek kialakulását illetően, mintha a stresszorok csak önmagukban lennének jelen. Környezetszennyező anyagok: Az ólom és higany kockázat növelő hatását már sikerült igazolni. (Ez utóbbi miatt az amalgám fogtömés létjogosultságát is megkérdőjelezték többen az utóbbi időben.) A betegség tünetei A candidiasisban szenvedő emberek általában kétféle tünetcsoporttól szenvednek. Az egyik hátterében kimutatható elváltozások állnak, amelyeket minél hamarabb kezelni kell. (Pl.: hólyaghurut, hüvelyi folyás, bélrendszeri puffadás, stb) A szimptómák másik csoportja olyan látens jelenségeket takar, amelyek mögött nem mutatható ki semmilyem működésbeli zavar. Valójában ez utóbbiak teszik e kérdéskört ellentmondásossá és bonyolulttá, sőt számos esetben a regisztrálhatatlan tünetek miatt minősítik a szenvedő felet képzelt betegnek. Az eddig megismert esetek és a betegek tapasztalatai alapján feltérképezésre került, hogy mely tünetek hátterében állhat candidiasis. Ezek a következőek: Nőgyógyászati panaszok (fehér folyás, viszketés, gyulladás) Petefészek gyulladás Szív és keringési panaszok, az érrendszer megbetegedései Izom- és izületi panaszok Légutak megbetegedései Allergiák és intoleranciák Urológiai panaszok (hólyaghurut és - gyulladás) Időnkénti erős bőrviszketés Szemproblémák (kettős látás, szikra látás) Fertőzések gyakoriságának növekedése Általános diszkomfort érzés, betegség tudat Lelki labilitás, hullámzó kedélyállapot, depresszió   Természetesen candidiasisra csak akkor szabad gondolni, ha bizonyításra kerül, hogy az adott tünetek mögött nem áll egyéb életmóddal összefüggő civilizációs ártalom vagy genetikai eredetű kórkép. Hibás gondolkodásmód, ha minden szimptómát azonnal a candida gombával hozunk összefüggésbe. (Lényegében ezért vált komolytalanná e kérdéskör a szakmai körökben) Egy-egy kórfolyamat mögött sokféle ok állhat, amelyek kizárása szükségszerű a helyes diagnózis felállításához. Candidiasisra olyan esetekben érdemes gyanakodni, ha évek óta krónikusan visszatérő, jellegzetes problémák állnak fenn, amelyekkel az orvosi diszciplina a gyógyszeres tüneti kezelésen felül nem tud mit kezdeni.  A szakemberek szerint a candidiasisnak jellegzetes kezdeti tünetei vannak, bár előfordulhat, hogy előzetes jelzések nélkül hatalmasodik el szisztémás jelleggel a gombafaj. A figyelmeztető tünetek között a leggyakoribbak:  Szem-, orr-, fül-hallójárat- viszketés Hüvely- és végbélviszketés Puffadással párosuló székrekedés Emlékezetzavar Erős fáradságérzés Alvászavar Alhasi görcsök Fehér lerakódás a nyelven Vizeletürítéskor csípő érzés Vizeletürítés után olyan érzés, mintha a hólyag nem ürült volna ki teljesen Allergiás bőr-, és nyálkahártya tünetek Légzőszervi tünetek, pl. asztma Migrénes fejfájás és nyakmerevedés   Már kezdetben is észrevehető a kisebb megfázások, vírusos vagy bakteriális eredetű fertőzések gyakoribbá válása, amelyek gyógyulási ideje hosszabb, mint a korábbi években az adott egyén esetében megszokott időtáv.  A nőgyógyászati panaszok hátterében az áll, hogy a Candida megtelepszik a hüvelyfalon, majd onnan tovább terjed a belső régiók felé. Ez eleinte erőteljes váladékozást, hüvelyfolyást eredményez. A gombák a szemérem ajkakra is átterjedhetnek és duzzadást illetve kellemetlen viszketést okoznak. (Vaginális folyás nem minden esetben fordul elő. A folyás lehet „túrószerű”, sűrű állagú, homogén és áttetsző is) A szaporodó sejtek gyakran petevezeték és petefészek gyulladást, valamint szabálytalan menstruációt is eredményezhetnek. A nőgyógyászati problémákkal párhuzamosan megjelennek a szexuális problémák és a lelki zavarok, mivel a beteget egyre jobban zavarja a kialakuló tünetegyüttes. A légutak megbetegedései között a krónikus orr- és melléküreg gyulladás emelhető ki. Az emésztési zavar előállhat székrekedés és hasmenés formájában, de minden esetben gázképződéssel párosul. A béltraktus hosszabb távú fertőzöttsége esetén irritábilis bél-szindróma és bélgyulladás állhat elő. Az urológiai panaszok már újabb lépcsőfokot jelentenek a folyamatban és gyakran itt kezdődik a beteg munkaképességének csökkenése.    Kísérő jelenségek Candidiásisnak általában három fő velejárója van. A betegség kezdeti szakaszában érezhetően megnövekedik az édességek, a csokoládé, a sör, a bor, a pezsgő és a cola iránti vágy, amely a későbbiekben függőséggé, szenvedéllyé válhat. A felsorolt ételek és italok gyorsan megnövelik a vércukorszintet, így a gombasejtek hozzájutnak az éltető egyszerű cukrokhoz.  A candidiasis második kísérő jelensége a dohányfüsttel szembeni hirtelen kialakuló erőteljes averzió.  A harmadik jellegzetesség a dohos, penészes, nedves, levegőtlen helyen előálló rosszullét.    Kimutatási módszerek A szisztémás candidiasis kimutatása nem könnyű feladat.  A kényelmes és gyors Candida-kimutató tesztek nagyobb hibalehetőséggel dolgoznak mint a precíz, komolyabb tudományos háttérre és tapasztalatokra alapozó technikák. Az elektron akupunktúrás és biorezonancia elvén nyugvó módszerek (Vega- vagy Interra teszt), valamint a szivárványhártya vizsgálat pontosságának megállapításához jelenleg még nem rendelkezünk elégséges elméleti és empírikus ismerettel, ezért csak kevésbé tekinthetőek biztonságosnak. A bőrtesztek, a radioallergoszorbent (RANT) és ELISA módszer már jóval közelebb visznek a megoldáshoz. Az alternatív tesztek számos esetben mutattak ki téves pozitív eredményeket, de előfordult negatív laboratóriumi lelelet is olyan esetekben, mikor később fény derült a betegségre.. Hazánkban a bőrteszt, a székletminta-vizsgálat és a kenetből végzett tenyésztéses módszerek elfogadható eredményt adnak, azonban candidiasis gyanúja esetén a vérvizsgálat elvégeztetése javasolt. Amennyiben a korábbiakban leírt, szisztémás mikózisra utaló tünetcsoport mellett a mérések is pozitív eredményt adnak, komolyan szóba kell állni a megbetegedés gondolatával. A vérvizsgálat a candida gomba által termelt ellenanyagok szintjét méri, gasztroenterológus rendelheti el a vizsgálatot. Fontos alapelv a betegség kimutatása során, hogy a beteg által tapasztalt kellemetlen jelenségek még nem tekinthetőek megbízhatóaknak, csak irányadóaknak. Minden esetben klinikailag igazolt eredmények alapján alakítható ki a végleges diagnózis és a terápia. A candidiasis diagnosztizálása előtt természetesen mindig ki kell zárni az egyéb szervi elváltozásokat, belgyógyászati jellegű betegségeket, nehogy a gombák kerüljenek a vádlottak padjára olyan esetekben is, amikor más ok áll a háttérben. Előfordulhat az is, hogy nem a candidiasis okoz másodlagos szervi elváltozást, hanem egy irritábilis bél-szindróma, autoimmun betegség, rák vagy egyéb kórkép jelenti az elsődleges (primer) okot és a Candida fertőzés másodlagos (szekunder) kórfolyamatként indul el a bélnyálkahártya és a központi immunitás legyengülése miatt. Ilyen esetekben a candidiasis kezelésével párhuzamosan a primer betegséget is gyógyítani kell, sőt a kettő együttes, összehangolt terápiája szükséges. A kezelést végző orvosnak tehát ismernie kell más kórképek sajátosságait is a hibás diagnozis és a nem megfelelően megválasztott kezelési módszer elkerülése érdekében. Ne felejtsük el, hogy a candidiasis egy betegség a sok közül. Számos civilizációs ártalom veszélyezteti még a túlhajszolt, rendszertelen éltevitelt folytató ember egészségét a mikózison kívül. Józanul és kiegyensúlyozottan kell gondolkodnunk tehát egy-egy tünetcsoport okainak feltárása során. A gombák - a korábban leírtak szerint - több fronton veszik célba a szervezetet. Az ellenük vívott harcnak tehát szintén többszintűnek kell lennie. Ezzel foglalkozunk a továbbiakban.   A kezelés négy alapelve A Candida albicans sokat erősödött az elmúlt évtizedekben azonban egyszerre több oldalról történő hirtelen támadással nagy csapást lehet mérni a büszkén növekedő tenyészetekre. Általában négy síkon lehet akcióba lépni a gombák ellen.  A Candida alaptáplálékainak megvonása illetve mennyiségük jelentős csökkentése. A sejtek működéséhez és szaporodásához elengedhetetlenül szükséges glükóz vagyis szőlőcukor lecsökkentése a táplálékban és a keringésben. A gombatelepek meglehetősen követelődző természetűek, így egyre nagyobb cukor dózisokat igényelnek növekvő sejtszaporulatuk ellátásához. (Ez okozza az ún. édességfüggőséget a betegnél)  A cukorforrások étrendi megvonása, valamint az összetett szénhidrátforrások (kenyér, rizs, burgonya) korlátozása jelentős mértékben képes lassítani a szaporodás ütemét.  Az élelmiszerek szénhidráttartalmát az élelmiszereink összetétele témakör taglalja. Bélflóra helyreállítás: A telepek bélből való eltávolításával (kolon-hidroterápia) és a hasznos bélflóra visszatelepítésével gyakorlatilag elvágjuk az utánpótlás lehetőségét a szervezet belső részeibe jutó gombáktól, így azok meggyengülnek. A bélmosás sok esetben agresszív hatású eljárás lehet és nem egyszer szükségtelen is, mivel az egyéb inaktiváló tényezők együttese igen hatékony gombaöló jelleggel bír. A léböjt kúrák igen hatékonyan képesek tisztítani a bélrendszert, azonban súlyosabb esetekben az előbb említett béltisztítás javasolható. A bélflóra helyreállítás a kitágult vastagbél fodrokban pangó salakanyag maradványok eltávolításával kell kezdődjön. Ennek érdekében tanácsos néhány napos nem puffasztó növényi alapanyagokból összeállított nyers diéta bevezetése, vagy lébőjt kúra elvégzése. (napi mintegy 2-3 liter frissen készített nyers gyümölcs vagy zöldséglé fogyasztása) A különböző béltisztító hatású gyógynövények (pl. szenna levél) és élelmiszerek (pl. szilvalekvár, aszaltszilva turmix) beépítése is javasolt. A természetes bélflóra helyreállítása történhet élőflórás natúr joghúrt kúra segítségével, vagy különböző, patikában kapható kultúrák beiktatásával. (Pl.: Protexin) Az élesztőgombákat is tartalmazó kefir, savanyú káposzta és kovászos uborka természetesen ellenjavallott a betegek számára. Immunitás megerősítése: A beteg szervezet csak úgy képes felvenni a harcot a Candida telepekkel szemben, ha biztosítjuk a hatékony védekezéshez szükséges fehérjéket, esszenciális zsírsavakat, C-, A- és E-vitamint valamint olyan nyomelemeket mint a cink, a szelén, a mangán. Természetesen megfelelő energiabevitelre is szükség van, azonban ezt nem elsősorban szénhidrátokból, hanem olajos magvak és viszonylag könnyebben emészthető hidegen sajtolt olíva vagy egyéb értékes olajfélék segítségével fedezhetjük. A candidiasis kezelésének egyik gyenge láncszeme, hogy a beteg kénytelen lemondani számos élelmiszerről a javulás érdekében, azonban ez olyan tápanyaghiánnyal járhat, amely éppen a gyógyulás ellen dolgozik. A hosszas tisztító kúrák, böjtök és szigorú diéták olyan stresszhatást jelenthetnek a legyengült szervezet számára, amely végső soron az immunitás további gyengülését és az állapot romlását eredményezheti. Az immunerősítő terápiáknál elsődleges szerepet kap a növényi alapú, könnyen emészthető, nem puffasztó étrend. A megfelelő fehérjetartalomra (pl. olajos magvak, gabonák, tofu stb), és a vitamin- illetve ásványi anyag komplettálásra tudatosan ügyelni kell. (Érdemes beszerezni Bíró György-Lindner Károly: Tápanyagátblázat című könyvét, amely minden segítséget megad az étrend összetételének kiszámításához.) C-vitamint a citrusfélék, a paprika, a petrezselyemzöld és a csipkebogyó tartalmaz, A-vitamint a sárgarépa, a kajszibarack a sárgadinnye, a sütőtök és a cékla rejt nagyobb mennyiségben. E-vitaminban az olajos magvak és hidegen sajtolt olajok gazdagok. Igen hasznos a gabonacsírák fogyasztása a kúra során, mivel kiemelkedő antioxidáns és immunerősítő hatóanyagokat tartalmaznak. Szükség lehet rendszeres vitamin- és ásványi anyag kiegészítésre is, amelyek a megszorító étrend hiányosságait hivatottak ellensúlyozni. (B12, vas, kálcium, stb) Az étrenden kívül egyéb immunerősítő életmódbeli elvek alkalmazása javallott, mint pl. a rendszeres és intenzív dinamikus testmozgás, a váltóvizes fürdő és az éjfél előtti alvási idő növelése. A gomba célzott módon történő pusztítása: A szisztémás mikózis kezelése során bevezethetőek gyógyszerek és természetes alapú hatóanyagok is a betegség súlyosságától függően. Sok esetben a fertőzést már nem lehet helyes étrenddel, mikroelem kiegészítőkkel, bélflóra helyreállítással és természetes hatóanyagokkal orvosolni, így ilyenkor meg kell fontolni a gyógyszeres kezelést. Általában azokban a betegeknek tanácsos ezek alkalmazása, akik legalább egy éve küzdenek a fertőzéssel, a javulás jelei nélkül. A gombaölő gyógyszereket csak orvos írhatja fel és alkalmazásukkor mellékhatások fellépésére is számítani lehet. (Pl. máj és veseműködés zavar)  A természetes gombaölő hatású anyagok között legelőször a fokhagyma említhető, amely nyers formában, kis darabokra összevágva és így lenyelve erőteljes hatással rendelkezik. (Egyszerre több, 2-4 gerezd is fogyasztható étkezés közben vagy után.) A kicsire összedarabolt fokhagymát kis kanálra tesszük és rágás nélkül, a nyelv hátulsó felére juttatva lenyeljük. A kúra javasolt ideje általában 40-60 nap.  Az aloé régóta ismert mikrobaellenes hatású növény, amelynek szintén helye van a candidiasis elleni diétában. A citrusmag-kivonatok (Pl.:grapefruit olaj) szintén általánosan használatos és hatékony szerek, hasonlóan a teafalevélből előállított, gombaölő természetes hatóanyagokkal bíró készítményekhez. Az olívalevél-kivonatot hosszú ideje használják lázcsillapításra, illetve vírusok, gombák és baktériumok által okozott fertőzések kezelésére. Ezeken kívül kiemelendő még a kasvirág (Echinacea), amely az immunrendszer fehérvérsejtjeinek stimulálása útján fejtheti ki jótékony hatását a terápia során. A vizsgálatok a lenmag- az oregano és ricinusolajban, tökmagban, napraforgóban  is találtak gombaellenes vegyületeket.  A cayenne paprika előnyös hatásai hordozó vegyületek csak az utóbbi években kerültek napvilágra, jóllehet a trópusi országokban évszázadok óta használják tartósításra. E növény nem az irritáló hatású fűszerek (Pl.:bors), hanem a hasznos illóanyagokat tartalmazó zöldségfélék családjába tartozik. Élénkítő, vérkeringés javító és szíverősítő hatása is ismeretes erős gomba pusztító tulajdonságán kívül. Hasznos a szegfűszeg, a torma és a  gyömbér. A gyümölcsökben lévő polifenolok és izoflavonoidok előnyösen befolyásolják az emberi szervezetet a gombákkal szembeni harc folyamán, tehát ezek is hasznos kiegészítői lehetnek a kezelésnek.  A candidiasis kezeléskor tehát négy fő oldalról gyengítjük a gombákat. Jelentősen megszorítjuk tápanyagforrásaikat, elvágjuk az utánpótlásukat, megerősítjük a szervezet védelmi bázisait, valamint célzott szerekkel írtjuk a gombatelepeket.    A helyreállító diéta összetétele Az étrendi terápia során a szakemberek vegetáriánus vagy vegán étrendet szoktak javasolni.  Az étrend összeállítása során elsődlegesen a szénhidrát-, vitamin- és ásványianyag-, energia- és rosttartalmat kell figyelembe venni. A gomba táplálékainak megvonásával párhuzamosan a beteg szervezetet regenerálni és erősíteni kell.  Az emberi szervezet számára még elégséges, de a gombák számára már kevés energia forrás bevitelét kismértékű, rostban gazdag összetett szénhidrátokkal, kevés hidegen sajtolt növényi olajjal és olajos maggal érhetjük el. Az összetett szénhidrátok (pl: keményítők) lassabban jutnak a vérbe, mint az egyszerű cukrok, emellett az élelmi rostok igen hatékony vércukorszint-normalizáló munkát végeznek.  A candidiasisban szenvedő ember bélrendszerében lévő bélbolyhok igen érzékenyen reagálnak a külső kémiai és mechanikai ingerekre, így a káros lebontási termékekre, és ballasztanyagokra. A káros termékek visszaszorítása a fehérjebevitel csökkentésével, a rendszeres táplálkozással, az étkezések közötti időszakok növelésével, valamint az egyszerre elfogyasztott étel csökkentésével és a nassolás megszűntetésével érhető el.  A mechanikai ingereket általában a vízben nem oldható (nem dúzzadóképes) élelmi rostok keltik a vékony- és vastagbélben. A szenzitív, esetleg gyulladt bélfal azonban csak kevésbé képes tolerálni az egyébként egészséges rostanyagokat, így a diétában a cellulóz, a hemicellulóz, a lignin és kitin bevitelét csökkenteni kell. (A nyers ételek bőséges fogyasztása az irritábilis bélhám rendszert károsíthatja) Ezek fő forrásai a búza, a rozs, a nyers zöldségfélék egy része, a káposztafélék és a gomba. A pektin az ún. dúzzadóképes rostok családjába tartozik így kíméletes hatású a bélfalra nézve. Forrásai a gyümölcsök (szilva, barack, alma, körte, bírsalma, cseresznye, meggy, citrusfélék), a zab, a köles és a lenmag. A zöldségfélékben cellulóz és pektin is található, így érdemes párolni ezeket a gélszerű állag elérése végett. (A rostok egy része víz és magas hő hatására vízoldhatóvá válik, amelynek következtében a növényi nyersanyag állománya puhább lesz, így az emésztő enzimek könnyebben hozzáférnek a tápanyagokhoz) A diéta összeállítása során a könnyű emészthetőség is alapelvként jelenik meg, hiszen minél kevesebb energiát igényel a lebontás és beépítés, annál hatékonyabban tudnak folyni a regenerációs és méregtelenítési mechanizmusok. (Ez utóbbiak sebessége határozza meg a gyógyulási fázis időtartamát) Az emésztési folyamat megkönnyítése érdekében szintén a korábban említett protein bevitel csökkentés, a párolás előnyben részesítése, és a puffasztó hatású száraz hüvelyesek háttérbe szorítása javasolható. A héjas gyümölcsök esetében a hámozás, mandula fogyasztása előtt a héjrész eltávolítása, zöldborsónál a passzírozás, kukorica esetében a dara formájában való fogyasztás (pl.:puliszka) tanácsos. Az olaj és olajos mag fogyasztása az egyéni igényekhez igazítandó. Nagyobb sebességű anyagcsere fennállásakor több zsiradék bevitelére van szükség, azonban figyelni kell a túlzott zsiradék fogyasztás immunitást gyengítő és emésztési funkciókat nehezítő hatásainak elkerülésére.  Mindezek hátterén tehát látható, hogy a candidiasis étrendi kezelésekor több tényezőt kell egy időben egyeztetni. A terápiás étrend meglehetősen speciális, így érdemes szót ejteni a felhasználható és ellenjavallott nyersanyagokról. Az általános ismérvek után tehát következzenek a konkrétumok.   Javasolható élelmiszerek A gabonafélék: napi 100-120 gramm. (1 szelet kenyér kb. 25-30 gramm, vagyis 2-3 dkg.) A kenyérfélék közül kizárólag a kovász nélkül készített termékek megengedettek a diétában. Sok esetben bevált a gofrisütő, amelynek segítségével sós ízkarakterű kovásztalan lapocskák süthetők viszonylag gyorsan. A rostban gazdagabb teljes kiőrlésű lisztek, a tönköly liszt, a zabpehelyliszt, a rozsliszt, barnarizsliszt és kukoricaliszt, illetve a durumliszt igen előnyösek, azonban - a korábbiak értelmében - az élelmi rostok mennyiségét egyéni igényekhez kell igazítani. Köretként főtt búza, főtt köles, hajdina, barnarizs, barnatészta és héjában főtt burgonya tanácsolható. A köretekhez, tésztákhoz, fasírtokhoz, pástétomokhoz kevés zabkorpát, gabonacsírát vagy lenmagpelyhet keverve lassítható az egyszerű cukrok véráramba kerülése, ami igen hasznos. A gabonapelyhek közül egyedül a zabpehely rendelkezik alacsonyabb glikémiás indexszel, azonban ez sem teljesen szétfőzött kása formájában, hanem hőkezelt, megdúzzasztott állapotban építendő az étrendbe.  Meg kell említeni, hogy a száraz hüvelyesek (bab, sárgaborsó, lencse, szója) szintén magasabb szénhidráttartalommal rendelkeznek. A hüvelyesek szénhidráttartalma lassan, fokozatosan jut be a keringésbe, illetve a legyengült szervezet felerősítését is szolgálják, tehát elvileg előnyösek a beteg számára. A gyakorlatban azonban sok esetben flatulenciát, vagyis erősebb gázképződést eredményezhetnek a béltraktusban, ami az egyébként is puffadásról panaszkodó beteg esetében nehézséget jelent. A flatulenciát okozó hatás csökkenthető. (pl. az első főzővíz elöntése, a héjrész passzírozással való eltávolítása, vagy gázmegkötő fűszerek (köménymag) használata). Szójatermékek esetében a szójakockához és -granulátumhoz felhasznált koncentrátumok és a szójavirslihez valamint - párizsihoz adagolt izolátumok már csak elhanyagolható mennyiségben tartalmaznak puffasztó tulajdonságú szénhidrát-maradványokat. Hasonlóképpen a szójaalapú tejporok és pástétomok is hasznosak és kíméletesek lehetnek a beteg számára. Zsiradékok és zsiradék tartalmú élelmek: A diétába kizárólag olajos magvak és hidegen sajtolt növényi olajok építhetőek be a zsiradékforrások közül. Az értékesebb, gombaölő tulajdonsággal is rendelkező kukoricacsíra olaj, lenmagolaj és olívaolaj a leghasznosabb, bár ezek árfekvése magasabb is egyben. A dió fogyasztása kevésbé tanácsos magasabb penésztartalma miatt, helyette inkább a mandula, napraforgómag és tökmag előnyösebb. (Ez utóbbiaknak kismértékű gombaölő hatása is van) A mogyoró - allergén jellege miatt - szintén nem szokott szerepelni a diétában. A tökmag kiemelkedő immunerősítő hatása miatt is hasznos. A keresztes virágúak csoportjába tartozó brokkoli, kelbimbó, fejes káposzta és kelkáposzta szintén beépíthető a terápiás étrendbe. A helyreállító diéta legfontosabb alkotóelemei a zöldségfélék és zöld levelű növények. A padlizsán, karfiol, karalábé, uborka, sárgarépa, zeller, spárga, paradicsom, zöldpaprika, cékla, hagymafélék, retek, sütőtök és főzőtök, pattiszon, paraj, sóska és a fejes saláta.  A gyümölcsök viszonylag kisebb szerepet kapnak a kezelés során nagyobb egyszerű cukor (glükóz, fruktóz, szacharóz) tartalmuk miatt. Legtöbbször nyers fogyasztásuk javasolt. A hazai gyümölcsök közül a 10 % cukortartalom alatt maradó fajták szerepelhetnek nagyobb súllyal a kontroll diétában. Ilyenek a savanykásabb típusú almák (pl.: Jonathan fajta), az egres, a málna, az őszibarack, a ribiszke, a szamóca, a szeder és a szilva. Hasznos a citrom, a grapefruit és a narancs. A terápia kezdeti szakaszában a gyors gombapusztítás a cél, így ilyenkor az említett gyümölcsök fogyasztását is jelentősen le kell szorítani. A gyógyulási szakasz későbbi hónapjaiban azonban szükség lehet e nyersanyagok hasznos komponenseire a szervezet regenerációja szempontjából. Összességében tehát a zöldség- és főzelékféléken alapuló, rostos gabonafélékkel, gabonacsírákkal, hidegen sajtolt olajjal, olajos maggal és alacsony cukortartalmú gyümölcsfajtákkal kiegészített, növényi alapú étrend javasolható a candidiasisban szenvedő beteg számára. Az egyenletes vércukorszint beállásával az édességvágy is fokozatosan csökken a tapasztalatok szerint, ami megkönnyíti terápia elviselését a beteg számára.   Feltételesen javasolható élelmiszerek Előfordulhat, hogy a beteg semmiképpen sem mond le az állati eredetű termékekről. Ilyenkor általában az élőflórás natúr joghúrt fogyasztása tanácsolható. A húsfélék közül a hal tekinthető a legveszélytelenebbnek, bár nehézfémeket és egyéb szennyező anyagokat akkumuláló tulajdonságuk miatt átgondolandó a felhasználásuk, különösen a kúra első harmadában. Megtörténhet az is, hogy a terápiát előíró szakember sem lát különösebb kivetni valót a tej, a sovány tejtermékek (a sajt kivételével) és a tojás mértékletes fogyasztásában. A gyorsabb és hatékonyabb gyógyulás érdekében azonban mégis ezek jelentős háttérbe szorítása illetve kiiktatása válhat szükségessé. Olyan esetekben, ahol a betegség még nem előrehaladott, hetente 1-3 tojás fogyasztása megengedhető, azonban nem tanácsos a tojást lágy- és tükörtojásként fogyasztani. Kizárólag a jól megfőtt illetve átsült formák tekinthetőek elfogadhatónak. (tészták, fasírozottak, pástétomok, stb. alkotójaként) A zöldségfélék és hüvelyesek közül - a korábbiak értelmében - a héjas és puffadást előidéző nyersanyagok használatát kell korlátozni az egyéni emésztőszervi sajátosságok függvényében. A gabonafélék korpattartalmát szintén figyelembe kell venni az érzékenyebb vékony- és vastagbél hámrendzser sérülésinek elkerülése végett, illetve a búzakorpa helyett a zabkorpa előnyben részesítése a kedvezőbb. A gluténtartalmú búza, zab, rozs és árpa helyett inkább a gluténmentes  kukorica és rizs, valamint a gluténszegény köles és hajdina aránya növelhető. Az újabban nemesített cukorborsó- és szuperédes csemegekukorica fajták étrendbe való beépítése szintén átgondolást igényel, sőt a terápia első harmadában nem is tanácsos. A zöldborsó kisebb korlátokkal, míg a kukorica nagyobb megszorításokkal szerepelhet a diétában. A gyümölcsfélék közül a 10-13 % cukortartalom közötti fajták esetenként még beépíthetőek a beteg étrendjébe a javulási szakaszban (eleinte ezek sem javasoltak). Ide tartoznak a sárgadinnye, görögdinnye, cseresznye, kajszibarack, kiwi, körte, meggy, édesebb szilvafajták és az ananász. Megoszlanak a vélemények, hogy a felsoroltak egyáltalán hasznosak-e a beteg számára, azonban tekintetbe kell venni, hogy e gyümölcsfélék magas pektin és gyümölcscukor (fruktóz) tartalma egyenletesebb, lassabb cukorhasznosulást eredményezhet. Javasolható az ilyen gyümölcsök mellett kismértékű dúzzasztott zabkorpát vagy lenmagpelyhet fogyasztani. (Ugyanez a módszer az előbb említett zöldborsó és kukorica esetében is hasznos.) Fontos megemlíteni, hogy a fűszerek (főként a távoli országokból érkezők) esetenként penészgombával vagy azok toxinjaival szennyezettek lehetnek, így nem a készételhez felhasznált nyersanyagok valamelyike, hanem az ízesítéshez szükséges fűszerek váltanak ki allergiás reakciót vagy rossz közérzetet. Ebből adódóan a szárított fűszereket érdemes minimálisra csökkenteni, illetve az ízesítést leginkább a gombaölő hatással is rendelkező hagymával, fokhagymával, oreganoval megoldani. A fűszerek közül a jobb minőségű, frissebb termékeket válasszuk.   Ellenjavallott élelmiszerek A betegnek - gyógyulása érdekében - el kell hagynia az étrendjéből azokat az ételeket és italokat, amelyek gyors cukorforrást biztosítanak a gombáknak, segítik a cukrok vérbe kerülését, allergiát váltanak ki, gyengítik a bélflóra működését és rontják a keringési valamint intestinális (emésztőrendszeri) immunitást. Ezek az alkoholtartalmú italok (bor, sör, pezsgő, égetett szeszes italok), az alkoholos-, ecetsavas- vagy kevert savas erjesztéssel készített és az érlelt élelmiszerek (a kovászos kenyerek, kelttészták a kovászos uborka, a savanyú káposzta, sajtfélék, a kefír, az ecetes ételek és savanyúságok valamint a mustár). A sajtféléknél az érlelési folyamat során képződő érlelési termékek jelentenek nagy kockázatot, emellett magas fehérje- és zsírtartalmuk előnytelen a bélflórára nézve. A jól átsütött kovászos kenyérben és a pirítósban már nincsenek élő élesztőgomba sejtek, azonban a sütés folyamán elpusztuló gombák sejtanyagai megtalálhatóak még a pékáruban. Tudvalévő, hogy az elpusztult gombasejtek is allergének a beteg számára, így bármennyire is átsütött illetve megpirított kenyérről is van szó, mégsem javasolt fogyasztásuk a kúra ideje alatt. Az étkezési gombák, pl: csiperke, stb. is ellenjavallottak. A cukor, a méz és a juharszirup használata hasonlóképpen ellenjavallott. A finomított fehérliszt (nullásliszt, simaliszt) a vizsgálatok szerint hasonló sebességgel szívódik fel, mint az egyszerű cukrok. Rost hiányában a keményítők gyorsan bomlanak és rövid idő alatt megnövelik a vércukorszintet. A fehérliszt használata illetve a fehérlisztből készített pékáruk fogyasztása (még kovásztalan formában is) nem megengedhető a diétában. A zabpehely kivételével a pelyhek, a puffasztott gabonapelyhek (rizs-, kukorica-, búzapehely) az előbbieknél is gyorsabban hasznosulnak, ezért szintén nem fogyaszthatóak. A gyümölcsökből készített aszalványok (mazsola, azsalt szilva, füge, datolya stb.) cukortartalma tetemes lehet. A dzsemek, lekvárok, befőttek, gyümölcslevek, -nektárok és gyümölcsitalok is az ellenjavallott ételek és italok listáján foglalnak helyet. A 100 %-os gyümölcslevek - bár hozzáadott cukrot nem tartalmaznak - szintén koncentrált cukorforrások. Az italok területén a gyógyteák és az ásványvíz és a szójaalapú tejporok tekinthetőek elfogadhatónak. A natúr gyümölcsök között a banán és a szőlő kerül „tilalmi listára”, mivel cukortartalmuk 18-25 % között van. A többi gyümölcsféle erősebb vagy gyengébb korlátozás mellett fogyasztható. Az olajos magvak közül egyedül a dió kerül kiiktatásra. Megemlítendő, hogy a gesztenye és a mák igen magas szénhidráttartalommal rendelkezik, emiatt nem túl előnyösek. A konzervek, levesporok, leveskockák, félkész- és készétel porok általában nem szerepelnek a diétában mikrobális szennyezettségük miatt. E termékeknek emellett nincs kedvező hatásuk a tápanyagegyensúlyra, bélflóra- és immunműködésre sem, így feleslegesnek minősülnek a terápia során. Az állati eredetű termékek között - a sajtféléken kívül - a vörös húsok (sertés, marha) és belsőségek egyértelműen károsak lehetnek, de a szakemberek a fehérhúsok (baromfi) fogyasztását sem szokták tanácsolni a húsfélék lebomlási termékeinek kedvezőtlen hatásai és a szervezet kémhatásának megváltozása miatt. (Egyedül a hal fogyasztás esetében merült fel többféle vélemény.)  Mindezek hátterén megállapítható, hogy a terápiás diéta során jelentős megszorítások lépnek életbe. Nem mondhatjuk azonban azt, hogy a beteg számára nincs elegendő alternatíva a változatos, ízletes étrend összeállítását illetően hiszen számos zöldség- és gabonaféle, gyümölcs és olajosmag fogyasztható egyéb élelmekkel (pl. joghurt) kiegészítve. A megfelelő ételkészítési technikák elsajátítása kiemelten fontos a betegség meglétekor, hiszen ez az alapja a jó párosításokkal és a kellemes ízekkel kialakított táplálkozásnak. (Ennek érdekében érdemes pl. vegetáriánus főzőkörökre ellátogatni és recepteket, ötleteket gyűjteni, fortélyokat elesni) A terápiák során a bibliai alapú bizakodó, reményteljes gondolkodásmód nagy segítségére van a betegnek. A Teremtő által adott természeti törvények és biokémiai szabályszerűségek szem előtt tartása a terápia során idővel meghozza a várt gyógyulást így vége szakadhat a hosszú és viszontagságokkal teli betegségnek. A szervezet egészségben tartása szempontjából azonban szükséges a múltbéli történések kiértékelése és bizonyos tanulságok levonása.   Életre szóló tanulságok A helyreállító vagy kontrolldiéta általában több fokozatú. A legszigorúbb, legtöbb megszorítással járó szakasz általában az első 3-6 hónap közötti időszak a betegség súlyossága szerint. Az esetek nagy részében a jól végrehajtott, és a gombákat több oldalról „bombázó” kúra 8-12 hónap alatt eléri célját és visszaszorítja a Candida albicans sejteket oda, ahol természetes élőhelyük található (bélflóra). Súlyos esetekben egy-másfél év is szükséges lehet a teljes gyógyuláshoz. (Helytelenül végrehajtott kezelések során vagy rendkívül gyenge immunrendszer esetén még jobban elhúzódhat a gyógyulás ideje.) A terápia kezdeti szakaszában (első hetek) a beteg igen rosszul érzi magát, tünetei erősödnek a nagy tömegben széteső gombasejtek anyagai miatt. Ezután fokozatosan jobban érzi magát, ami a gyógyulás második jelzéseként azonosítható. Ha a terápia végén a beteg úgy érzi, megszűnt a szisztémás kórkép, akkor visszajelzésként olyan élelmiszerek kismértékű fogyasztását szokták javasolni, amelyek korábban erős tüneteket produkáltak. (pl. kovászos uborka, édesség stb.) Ha az ilyen élelmek bevitele után nem jelentkeznek a korábbi időszakból jól ismert szimptómák, akkor jó esély van arra, hogy a mikózis megszűnt és a terápia teljes kapitulációra késztette a behatoló gombákat. Természetesen a pontosabb eredményt adó vérvizsgálat és egyéb tesztek újbóli elvégzése is tanácsos, melyek remélhetőleg negatív azaz jó eredményt adnak.  A betegségből való gyógyulás után azonban a candidasis problémaköre még nem zárul le végérvényesen. A Candida albicans ugyanis „megjegyzi” a történteket és mintegy archiválja korábbi sikerszériájának legparányibb részleteit. A kérdés az, mikor nyílik elszaporodásukhoz újabb kedvező lehetőség. A candidiasis kezelése jóval túlmutat a terápia mintegy egy éves időszakán. Gyakorlatilag életre szóló egészségvédő életvitelt foglal magába annak érdekében, hogy az immáron „erősebb önbizalommal” rendelkező, feltételesen kórokozó tulajdonságú gombák ne tudjanak soha többé rést ütni az immunrendszeren. A későbbi egészségvédő életmód magába foglalja a nyolc legfőbb alapelvet, vagyis a helyes táplálkozást, rendszeres aerob testmozgást, helyes légzéstechnikát, megfelelő idejű napfényen tartózkodást, a megfelelő pihenést, a víz külső és belső használatát, a mértékletességet az életminden területén és a lelki nyugalom elérését.  Az egészséges étrendben természetesen a gyógyulás után helye van az előnyös barnakenyérnek, natúr pelyheknek és a korábban nem javasolt gyümölcsöknek, aszalványoknak, 100 %-os gyümölcslének is, azonban számos „megszorítás” érvényessége a továbbiakban is megtartja érvényességét. Ilyenek a csokoládétól, az édességektől, a fehérliszttől, az alkoholtartalmú italoktól és élvezeti szerektől cukortól és cukortartalmú élelmiszerektől való távolmaradás, valamint a húsfélék, a zsíros állati termékek, a sajtfélék háttérbe szorítása illetve elhagyása.  Amennyiben a kúra után az ember visszatér korábbi életvitelére, a gyógyulás valószínűleg csak ideiglenes állapotnak tekinthető. Ha azonban a gyógyult ember új, egészségesebb életformát választ, nem kell többé tartania a gombák támadásától, mivel immunrendszere erős marad és bélrendszere nem ad többé táptalajt a pusztító mikrobáknak. A candidiasisból meggyógyult emberek többsége ez utóbbi megoldást választja. Az egészséges életvitel pedig idővel gondolkodásbeli- lelki átalakulást is maga után von sok esetben, így a depresszió mélységében veszteglő emberből testileg-lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott életet élő ember válhat. Ezután már nemcsak pusztán a candidiasistól való félelem az egészségvédő életvitel hajtóereje hanem a Teremtő iránti tisztelet, a hála és az emberi testben uralkodó csodálatos törvényszerűségek figyelembe vétele. A hívő embernek elemi igényévé válik az egészség megóvása, sőt másokat is erre az útra segít. Így jut el a saját problémája körül vergődő ember végül másokért is áldozatot vállaló, szemléletmódig, amely kimondhatatlan örömmel jutalmazza azt, aki ezt az utat választja. És nincs kizárva, hogy éppen ez a Teremtő célja, amikor megengedi e nehéz megpróbáltalásokat az életben. Együtt szenvedni másokkal ugyanis csak az az ember tud, aki már saját bőrén is megtapasztalta a szenvedést.