A CIVILIZÁCIÓS ÁRTALMAK FŐBB OKAI - Miért vagyunk egyre betegebbek?   Az utóbbi időben az ún. nem fertőző, civilizációs berendezkedéssel összefüggő megbetegedések terjedtek el a fejlett és fejlődő országokban. A korábbi fertőző, járványszerűen előforduló betegségek napjainkra visszaszorultak a orvostudomány rendkívüli fejlődése következtében. A korunkat jellemző egészségügyi helyzet tehát meglehetősen ellentmondásos: egyrészről egy igen korszerű orvosi háttér áll a jóléti társadalmak mögött, amely objektív tudományos ismereteket, széleskörű orvosi tapasztalatokat és fejlett gépparkot, műszerezettséget foglal magában. Másrészről azonban úgy tűnik, hogy mindez kevésnek bizonyul a jelen szakmai kihívásait illetően, hiszen emberek tömegei betegszenek meg továbbra is. Kórházaink telve vannak keringési-, mozgásszervi-, daganatos-, légzőszervi betegekkel. A lelki zavarok miatt egyre többen veszítik el lábuk alól a talajt, és keresnek menekülést valamilyen -ideig-óráig megnyugvást vagy felejtést nyújtó - szenvedélyben (cigaretta, alkohol, kábítószer). Mivel magyarázható, hogy az egyre fejlődő tudományos háttér mellett mégis egyre több a megbetegedés? Logikailag szemlélve éppen fordítva kellene történnie: a tudomány és orvoslás előrehaladásával egyre több egészséges embernek kellene élnie társadalmunkban. A válasz természetesen nem a tudományban vagy az orvosi szakmaiságban keresendő. Az orvos óriási energiákat mozgósít, minden tudását latba veti a betegség megállítása és megszüntetése érdekében. Életet ment minden nap. Egyvalamit azonban ő sem tehet meg: nem jöhet velünk haza otthonainkba, nem figyelheti ételeinket, nem lehet ott a hétköznapjainkban, hogy minden percben tanácsoljon. Az orvos gyógyít, és amennyi hatalmában van, megteszi. Néhány elvet javasol, időnként kontrollra visszahív. Ez az ő munkája és az ő felelőssége. De ezzel a betegség nincs gyökeresen meggyógyítva. A mindennapi életünk határozza meg a teljes gyógyulás irányát és mértékét. A „modern” megbetegedések fő oka tehát az ember egyéni felelősségtudatának hiánya. Sokszor az orvosoktól, külső szakemberektől várjuk a segítséget, noha mi magunk is sokat tehettünk volna korábban az egészség megtartásáért. Az egészség akkor válik értékké, amikor már megbetegedtünk, és kevés esély van a gyógyulásra. Ilyenkor merül fel a kérdés - sajnos már későn: miért nem figyeltem jobban? Miért nem hallgattam a szakemberek tanácsára? Miért kezeltem ilyen könnyedén az egészségem kérdését? A kórházakban fekvő emberek mindent megadnának, hogy egészségesek legyenek, de talán már soha sem lesznek azok. Az egészséges fiatalok pedig mit sem törődnek az egészségvédelem elveivel. Ez is egy nagy paradoxon. Egészség csak a személyes odafigyelés és az orvosi szaktudás együttes munkájából adódhat. A mi feladatunk a megelőzés, amely során a betegség kialakulásának esélyét minimálisra csökkentjük. A rajtunk kívül álló okokból bekövetkező egészségromlást kezeli a szakember. A helyes szemléletmód tehát a egészségem iránti elkötelezettségemet foglalja magában. Ennek hiánya miatt sajnos korunkban az egyéni - egyébként elkerülhető - egészségrontó tényezők hatásait is a külső szakemberek próbálják orvosolni, ezért a valóságban sokkal nagyobb teher hárul az orvosra, mint egészségtudatos szemlélet mellett.  A civilizációs betegségek fő oka tehát az egészségvédelem szemléletének hiányához természetszerűen társuló helytelen életvitelben keresendő. Rossz életmódbeli szokásaink a megbetegedések mintegy 75-85 %-ért felelősek. Egy kis odafigyeléssel számos betegség megelőzhető - vagy legalábbis a megjelenési ideje kitolható- volna. A táplálkozás, a mozgáskultúra, a vízfogyasztás, a pihenés ritmusa, a napfényen tartózkodás ideje, a légzéstechnika, a mértékletesség és a lelki nyugalom mind olyan tényező, amely meghatározza szervezetünk folyamatait. Tény az, hogy sok betegség kialakulásában genetikai, környezeti és egyéb tényezők is szerepet kapnak, amelyeket nem szabad lebecsülni. Ezek összességükben is azonban csak 25-40 %-ban játszanak szerepet a kórképek kifejlődésében. Kimondható, hogy helyes és rendszeres életvitellel a negatívnak mondható genetikai és környezeti tényezők is pozitív irányba mozdulhatnak el. Az életmód persze nem minden, de jelentős befolyásoló tényező egészségünket illetően. Önmagában nem mindig szerepel oki tényezőként, egyszerűen csak megerősíti vagy legyengíti a szervezetet, így az különböző hatásfokkal képes felvenni a harcot a kívülről érkező stresszhatásokkal szemben. Nem egyszer hallottam érvként: „Egyszer élünk, legalább ebben az egy életben hadd éljünk úgy, ahogy nekünk tetszik, mindenféle korlátok nélkül!”. Én is úgy hiszem, hogy ezen a Földön ezt az egy életet kaptuk, ebben a 60-70 esztendőben kell felelősséggel döntenünk, helytállnunk, és - ahogy a Biblia is írja- szabályszerűen küzdenünk. És bár sokan az előbb említett idézettel magyarázzák a helytelenségeket, én éppen ezért vigyázok az egészségemre: ha csak ez az egy életem adatott, akkor ezt jó minőségben kell leélnem. Nem fáradékonyságban, rossz felfogóképességgel, emésztőszervi és egyéb problémákkal, hanem tiszta gondolatokkal, jó vérkeringéssel, életerős szervezettel. Az egyetlent mindig jobban szoktuk becsülni, legyen ez így az egészségünkkel is!