SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI
BETEGSÉGEK
Hazánkban minden
második ember keringési betegségben hal meg, amely
tény rávilágít e témakör fontosságára. Az alábbi
táblázat Magyarország helyzetét mutatja az európai
országok adataival összevetve.
Magyarország az
európai országok halálozási
sorrendjében
|
|
összes |
35-55 év
közöttiek |
|
Szív
koszorúér |
9. |
1. |
|
Agyi
érbetegségek |
3. |
1. |
|
Magas
vérnyomás |
3. |
3. |
A legtöbb
megbetegedés kialakulásának vizsgálatakor a
táplálkozás mutatható ki legfőbb befolyásoló
tényezőként. Így van ez a keringési betegségek
esetén is, tehát érdemes közelebbről is
megvizsgálni, hogy mely étrendi tényezők hatnak
negatívan és melyek pozitívan a keringési
rendszerre. (Megjegyzés: a keringési rendszer
felépítése és működése az Anatómia és élettan II.
tantárgy keretén belül kerül tárgyalásra és egyben
alapját is képezi a táplálkozási ismeretek
elsajátításának.)
A tárgyalási
részben a szívinfarktus (trombózis), a magas
vérzsírszint (hiperlipidémia), az agyvérzés és
magas vérnyomás (hipertónia) kialakulását segítő,
illetve lassító táplálkozási tényezők szerepelnek
alapelvi szinten.
Zsiradékok
A zsiradékok
létfontosságúak a szervezet számára. A szív és
érrendszerre gyakorolt hatásuk alapján azonban
különbséget kell tenni közöttük. Köztudott, hogy
az állati eredetű zsírok károsak a keringési
rendszerre, a növényi olajok pedig hasznosak.
Gondoljuk át miből adódik ez a
különbözőség.
a./
Koleszterin
Többféle
koleszterin létezik: a „rossz” koleszterin (LDL =
Low Density Lipoprotein; alacsony sűrűségű
lipoproteinek.), a triglicerid (VLDL=Very Low
Density Lp.) és a „jó” koleszterin (HDL = High
Density Lp.; nagy sűrűségű lipoprotein). A teljes
vérzsírszint mérésekor tulajdonképpen az összes
koleszterin mennyiségét nézik, amely az előbb
felsorolt vegyületeket tartalmazza. A szív és
érrendszeri betegségek kockázata akkor magasabb,
ha az LDL (és VLDL) aránya nagyobb a
megengedettnél a teljes koleszterin szinten belül.
Ha a rossz koleszterin szintje alacsony vagy a jó
koleszterin szintje magas, sokkal kisebb a
kockázat. A koleszterin szintet részben örökletes,
részben táplálkozási és egyéb életmódbeli tényezők
(pl. stressz) befolyásolják.
A táplálékok
között csak az állati eredetű termékek
tartalmaznak koleszterint. Mivel legtöbbször az
állati zsír és a tojás hordozza ezt a kémiai
vegyületet, így annál nagyobb az adott élelem
koleszterin tartalma, minél magasabb az ún.
rejtett zsír aránya az élelmiszeren belül illetve
minél több tojás sárgáját használtak fel a
gyártáskor. Ennek megfelelően léteznek sovány,
félzsíros és zsíros termékek a hús és tejipari
készítményeken belül és természetesen ezzel
arányosan alakul (növekszik) a koleszterin
tartalom is. Az állati eredetű élelmiszerekben
található koleszterin a rossz koleszterin (LDL)
szintjét növeli, amely agresszív módon hat az
érfalakra. A plakk képződés és érelmeszesedés az
LDL oxidált formájának érrendszerre való hatásából
adódik döntően. Minél magasabb az élelmiszerek
rejtett zsír és koleszterin tartalma, annál
nagyobb az esély a keringési betegségekre is. A
sertéshús, a felvágottak, a sajt és túrófélék
rejtett zsírban gazdagok. A napi koleszterin
bevitel megengedett felső határa 300 mg/fő (az
egyes élelmiszerek koleszterin tartalmát külön
táblázat tartalmazza az anyag végén).
A növényi eredetű
élelmiszerek nem tartalmaznak koleszterint.
(Koleszterinre egyébként szüksége van a
szervezetnek, a megfelelő mennyiség megtermelődik
akkor is, ha nem viszünk be kívülről.) Előnyös
koleszterin csökkentő hatásuk azonban nemcsak
ebből adódik, hanem ún. fitoszterin tartalmuk is
segít a vérzsír szint normalizálásában. A
fitoszterinek olyan vegyületek, amely a
koleszterin „ellen” dolgoznak, tehát csökkentik a
lerakódásokat az érfalakon. (A HDL vagyis a jó
koleszterin munkáját segítik ezzel, amely az LDL
káros hatásait hivatott kompenzálni.) E kémiai
anyagok azonban legtöbbször hőérzékenyek, vagyis
párolás, főzés, sütés során inaktiválódnak
(hatástalanná válnak). Az értisztító hatást tehát
szinte csak a nyers zöldség- és gyümölcsfélék
fogyasztásával lehet elérni. Korunkban a főtt,
sült, feldolgozott ételek képezik a táplálkozás
alapját, a nyers növények ugyanakkor csak
elenyésző mennyiségben fordulnak elő az étrendben.
Az állati zsírban (rejtett zsírban) gazdag ételek
mellett valószínűleg a nyers ételek hiánya vagy
csökkent bevitele is szerepet játszik a keringési
betegségek gyakoribb előfordulásában.
Az egészségvédő
étrend két fő célja tehát:
Elkerülni illetve
lecsökkenteni a koleszterin bevitelt
Eltávolítani az
esetleges lerakódásokat az
érfalakról.
A HDL szintet
nehéz önmagában helyes táplálkozással növelni, az
olíva olaj az egyetlen, amely - egyszeresen
telítetlen zsírsav tartalma révén - képes növelni
a védőkoleszterin szintet. A dohányzás
abbahagyásakor, testtömeg csökkentéskor és
rendszeres testmozgás során növekszik még a HDL
szint.
b./ Telített és
telítetlen zsírsavak
Az LDL szint
növekedésében nemcsak a koleszterin tartalomnak,
hanem emellett a telített zsírsavak mennyiségének
is nagy szerepe van. Egyes szakemberek szerint nem
is maga a koleszterin a káros, hanem a telített
zsírsavakkal együtt fogyasztott koleszterin.
Például a tojásrántotta koleszterin tartalma
drasztikusabb hatással van az érfalakra, ha
telített zsírsavakban igen gazdag állati
termékekkel (pl.szalonnával) jut a szervezetbe. Az
állati és növényi eredetű élelmeknek eltérő a
zsírsav összetétele. Az állati zsírok a káros
telített zsírsavakban gazdagok, míg a növényi
olajok egyszeresen (pl. olíva olaj) vagy
többszörösen telített zsírsavakat (pl. napraforgó
olaj) tartalmaznak nagyobb mennyiségben. Az állati
zsírok tehát koleszterin és telített
zsírsavtartalmuknál fogva „kétszeresen” is
súlyosbítják az érfalak károsodását.
(Megemlítendő, hogy a vajban mirisztinsav is
található, amely a legagresszívebb érkárosító
vegyületek közé tartozik.)
A növényi eredetű
élelmek ugyanakkor fitoszterin és magas telítetlen
zsírsavtartalmukból adódóan duplán hasznosak a
keringési rendszer oldaláról nézve. A többszörösen
telítetlen zsírsavakat tartalmazó növényi olajok
csökkentik a rossz koleszterin szintjét, emellett
azonban az előnyös HDL szintet is alacsonyabb
értékre vihetik. Ebből adódóan az állati
zsiradékok csökkentése, kiiktatása mellett
szükséges az étrend összes zsiradéktartalmának
csökkentése is az optimális LDL/HDL arány
fenntartása érdekében. Jó megoldás az is, ha a
növényi olaj szükségletet döntően olíva olajjal
fedezzük, mivel ez a termék egyszerre csökkenti az
LDL és növeli a HDL szintet.
Fehérjék
Az egyes bonyolult
fehérje molekulák aminosav sorrendje hatással
lehet az érfalakra is. Bár az állati fehérjék -
esszenciális aminosav tartalom szempontjából -
teljes értékűek, az érfalakra még sincs kedvező
hatásuk. Sok esetben összefüggést találtak a magas
állati fehérje fogyasztás és a szérum koleszterin
szint emelkedése között. Úgy tűnik, hogy az állati
eredetű élelmiszerek koleszterin, rejtett zsír
tartalma, ezenkívül fehérje összetétele egyszerre
és komplex módon eredményezi az érrendszer
károsodását.
A növényi eredetű
élelmek fehérjéje (szója- és olajos mag fehérjék)
olyan összetételben tartalmazzák az aminosavakat,
amely sok esetben hozzájárul a koleszterin szint
csökkenéséhez. A növényi fehérjék - ebből adódóan
- ún. gyógy-fehérjéknek minősülnek és szerepet
kapnak a szív és keringési betegek
dietoterápiájának kialakításakor. Ilyen értelemben
a korábban hiányosnak és gyenge minőségűnek
nevezett növényi fehérjék „átalakultak” gyógyító
hatású fehérjékké, amely bizonyos értelemben
megmutatja a mindenkori tudomány „rugalmasságát”
és korlátait.
Szénhidrátok
A korábbi időkben
elsősorban a zsírok és zsírszerű anyagok álltak a
keringési betegségekkel kapcsolatos vizsgálódások
homlokterében. Ma már azonban - a fehérjéken kívül
- a cukrok is szóba kerülnek, mint potenciális
faktorok. (lehetséges kiváltó tényezők)
Megfigyelték, hogy az egyszerű cukrokat (fehér
cukor) nagy mennyiségben fogyasztó népcsoportoknál
a szív és érrendszeri betegségek akkor is
gyakoribbak, ha állati eredetű zsírokat vagy
rejtett zsírtartalmú élelmiszereket kisebb
arányban használnak. (Pl.: Szent Ilona szigetének
lakóinál, akiknél az évi cukorfogyasztás eléri az
50 kilogrammot személyenként, zsírfogyasztásuk
ugyanakkor elenyésző.) Az összetett cukrokat
(keményítőt) tartalmazó élelmiszerek abban az
esetben jelentenek kockázatot, ha nagyobb
mennyiségben és finomított formában kerülnek
fogyasztásra (fehérliszt, fehérkenyér, fehérrizs).
Rost hiányában ugyanis ezek a termékek is hamar
lebontódnak és a cukorfogyasztáshoz hasonló
szimptómákat (tüneteket)
eredményeznek.
A nagy mennyiségű
szénhidrát fogyasztás az ún. triglicerid szintet
emeli. Az ilyen étkezés után a vér opálossá válik,
gyengül az oxigénszállítás, amely először
koncentráció zavart, hosszabb távon szívműködési
zavart is okozhat. A trigliceridek tulajdonképpen
a rossz koleszterin szintet növelik és a jó
koleszterin szintet csökkentik.
Az állati zsírok,
az összes zsiradék és a koleszterin bevitelének
csökkentése mellett tehát az édességek, sütemények
csokoládék és cukros italok mennyiségét is érdemes
korlátozni a keringési rendszer védelme érdekében.
(Megemlítendő, hogy az állati zsírok is okozhatnak
triglicerid szint emelkedést.) A túlzott mérvű
összetett szénhidrát fogyasztás (kenyér, rizs,
tésztafélék) is káros lehet főként, ha rostban
szegény termékről van szó. A barna kenyér és a
natúr pelyhek lassabban felszívódó cukrokat
eredményeznek, így a keringést nem veszi annyira
igénybe e termékek fogyasztása. Ezeknél is
javasolt azonban a mértékletesség és nem célszerű
„mindenhez kenyeret enni”. A szénhidrát túlsúly
elkerülése tehát előnyös; a méz is csak mértékkel
használandó. Általában a napi 20-25 dkg kenyér,
vagy más szénhidrát tartalmú étel fogyasztása
lehet optimális (a napi kalória bevitel mintegy
30%-a), de ez változhat egyéni adottságoktól,
munkavégzéstől függően. A természetes
cukorforrások beépítése javasolt, főként a
gyümölcscukorban gazdag gyümölcsfélék,
aszalványok, (mazsola, füge, datolya, stb.)
formájában. A szójaolajnak triglicerid csökkentő
hatása van, amely szintén kedvező a megelőzésben
és kezelésben.
Élelmi
rostok
Az élelmi rostok
igen jó megkötő képességgel rendelkeznek, amelyet
ki lehet aknázni a szív és érrendszeri betegségek
elkerülése oldaláról is. A ballaszt anyagok
ugyanis - sok más komponens és a víz mellett - a
koleszterint is képesek megkötni, amely a máj
által termelt epe révén kerül kapcsolatba az
elfogyasztott táplálékkal. Az emésztés során a
legtöbb tápanyag lebontódik és felszívódik. A
rostok e folyamatot szabályozzák oly módon, hogy
bizonyos komponenseket nem engednek visszaszívódni
a bélből. Rostszegény étrend hatására a
béltraktusba kerülő koleszterin egy része
visszaszívódik és újra a keringésbe kerül -
növelve evvel a betegségek kockázatát. Élelmi rost
jelenlétekor azonban e folyamat csak igen kis
hatásfokkal játszódik le, mivel a koleszterin
megkötődik a rostanyagok felületén. Ilyen módon a
rostok nagyban hozzájárulnak a méregtelenítéshez
és koleszterinszint csökkentéshez. E tény is
mutatja, hogy látszólag feleslegesnek tűnő
élelmiszeralkotók kivonása az étrendből mennyire
szerteágazó következményekkel
járhat.
A rostban szegény
étrend már önmagában is számos betegség melegágya:
fogbetegségek, elhízás, ingadozó vércukorszint,
nassolási kényszer, bélrenyheség, bélgyulladás és
daganat, aranyér stb. A szív és érrendszeri
betegségek kockázatának növekedése mindezekhez
hozzáadódva még tovább súlyosbítja a problémát. A
rostban gazdag korpa és csíratartalmú gabonák,
pelyhek, nyers növények, jól megrágott olajos
magvak, főzelékfélék és hüvelyesek mind hasznos
ballaszt anyagokat jelentenek.
Antioxidánsok
Az érfalakban
létrejövő plakk képződési folyamatot az LDL
oxidált formája indítja el. Az oxidációt gátló
(antioxidáns hatású) kémiai vegyületek ilyen
értelemben az agresszív koleszterin-formula
létrejöttét is képesek bizonyos mértékben
visszaszorítani. A C-, A- és E-vitamin, valamint a
szelén és cink segítik az érfalak épségének
fennmaradását. E vitaminok és ásványok a teljes
kiőrlésű gabonákban (szelén, cink, E-vitamin)
nyers gyümölcs és zöldségfélékben (C-vitamin és
béta-karotin), valamint az olajos magvakban
(E-vitamin) találhatóak meg. Az oxidációk
folyamatok, gyökképző mechanizmusok, tehát a szív
és érrendszeri betegségek témakörénél is
elkerülendők. Ebben segítenek az előbb említett
komponensek és élelmiszerek.
A MAGAS
VÉRNYOMÁS (HIPERTÓNIA)
Keringési
rendszerünk szüntelenül nyomás alatt van, hiszen
csak így biztosítható a folyamatos véráramlás az
érpályákban. A vérnyomás értéke nagyban
befolyásolja az egész szervezet működését, az
agyműködést, a szervek működését és -
természetesen - a szív és érrendszer állapotát és
élettartamát. Míg az alacsony vérnyomás
leggyakrabban öröklött tényező, addig a
hipertónia nagy részben az életmódbeli szokásokkal
(táplálkozással) áll kapcsolatban. A táplálkozáson
kívüli faktorok között szerepel a túlsúly, a
pihenés hiánya, a túlfeszített szellemi munka, a
mozgáshiány és a huzamosabb időn át folyamatosan
fennálló stresszhatások.
A magas
vérnyomással kapcsolatban két fontos dolog
megemlítése célszerű:
Jelenléte nem
mindig észlelhető automatikusan, ezért
rendszeresen mérni kell (legalább
évente)
Ha a magas
vérnyomás kialakult önmagától nem szüntethető meg,
hanem feltétlenül életmód változtatásra van
szükség.
A táplálkozás
területén belül a következő tényezők játszanak
szerepet:
a./
kalóriadús ételek
Az energiában
gazdag ételek közvetett módon járulnak hozzá a
hipertónia kialakulásához. A hosszabb időn át
fennálló „hiperkalorizálás” (túltáplálkozás)
elhízáshoz vezet. A zsírszövet vérellátása és
véreloszlása különbözik más szövetekétől és az ún.
perifériás keringési rendszer nyomásváltozása
végső soron magas vérnyomást eredményezhet. A
túlsúly és a hipertónia között ma már kimutatható
összefüggés van, ezért is kezdik a kezelést
diétával, testtömeg
csökkentéssel.
b./ Túlzott
só fogyasztás
A táplálkozás
tudományi javaslatok napi 2 gramm nátriumot
engedélyeznek, amely 5 grammos maximális napi
konyhasó bevitelt jelent. (Ez gyakorlatilag
egy teáskanál só). Sokszor azt gondoljuk, hogy nem
fogyasztunk el ilyen mennyiségű sót, sajnos
azonban ilyenkor nem vesszük figyelembe az
élelmiszerek ún. rejtett sótartalmát. Korunkban a
péksütemények, kenyérfélék, tésztafélék, tejipari
készítmények, sajtok, fűszerkeverékek, stb.
általában „túlsózottak” a hazai magyaros
ízlésvilág kielégítése, az ízfokozó hatás elérése,
vagy éppen az ízpótlás miatt (Pl.: kenyérfélék).
Az édességek, édes sütemények tésztái és a keksz
félék is tartalmaznak sót, bár a cukor édes íze
elnyomja a sós ízt. A gyors étkezdék hamburgerei,
a sózott sült burgonya szintén magas sótartalmúak,
de meg lehet említeni a pörkölt-sózott olajos
magvak sótartalmát is (sós mogyoró, pisztácia).
Összességében hazánkban kb. 12-15 gramm napi só
bevitele jellemző, amely 2-3-szorosa a maximális
beviteli értéknek. Az ízlelő rendszerünk jól
nevelhető, így a só mennyiségének csökkentéséhez
is hamar hozzá szokik a szervezet. A túlzott só
bevitel zavarokat okozhat a só és vízháztartásban
és növeli az érelmeszesedés esélyét. A konyhasó
nátrium tartalmát jól ellensúlyozza a
zöldségfélékben, almában, banánban, burgonyában
vagy paradicsomban nagyobb mennyiségben található
kálium, amely jó hatású a magas vérnyomás
megelőzésére is.
c./ Élvezeti
szerek
A koffein tartalmú
italok (kávé, tea, kóla, kakaó) és ételek
(csokoládé) idegrendszeri úton hatnak a vérnyomás
szabályozó rendszerre. A kávé és tea növelik a
vérnyomást, szaporává és rendszertelenné teszik a
szív ritmust. A nikotin érszűkítő és az alkohol
vérnyomás emelő hatása szintén megemlítendő. Mivel
a hazai lakosság jelentős része dohányzik,
emellett a rendszeres és „mértékletes” alkohol és
kávéfogyasztás is jellemző, így valahol érthető
miért mutatható ki minden 6-7-dik embernél
hipertónia.
A megelőzés és
kezelés során a zsírmentes (és ezzel együtt
zsiradékban szegény) étrend, a nyers saláták
beépítése, az illóolaj tartalmú zöldségfélék
(hagymafélék, fokhagyma, retek) illetve bizonyos
gyógynövények (fehér fagyöngy) használata
javasolt.
ÖSSZEFOGLALÁS
A keringési
betegségek megelőzésében a alábbi szempontok
javasolhatóak:
Állati eredetű
zsiradékok csökkentése illetve kiiktatása az
étrendből koleszterin és magasabb telített
zsírsavtartalmuk miatt.
Az összes zsiradék
bevitel csökkentése, ezen belül kizárólag növényi
olaj használata. Legelőnyösebb az olíva olaj,
amely egyszeresen telítetlen zsírsav tartalmából
adódóan csökkenti az LDL és növeli a HDL
szintet.
Az összes
szénhidrát fogyasztás mérséklése, ezen belül az
összetett szénhidrátok (keményítő) arányának
növelése és az egyszerű cukrok csökkentése. A
finomított cukor helyettesítése magasabb fruktóz
tartalmú gyümölcsökkel, illetve aszalványokkal. A
túlzott szénhidrát bevitel a triglicerid szintet
emelheti.
A kedvezőtlenebb
aminosav összetétellel rendelkező állati fehérjék
(hús, tej, tejtermék, tojás) helyett előnyösebb,
növényi eredetű gyógyfehérjék beépítése az
étrendbe: szója, lencse, sárgaborsó, zöldborsó,
burgonya, dió, mogyoró, mandula, tökmag, búza,
zab, köles stb).
Nyers, növényi
eredetű élelmiszerek, saláták rendszeres
fogyasztása. A fitoszterinek, az élelmi rostok és
antioxidánsok együttesen segítik a keringési
működést.
Teljes őrlésű
gabonák és olajos magvak fogyasztása magas rost-
E-vitamin és ásványi anyag tartalmuk miatt. A
ballaszt anyagok koleszterin megkötő képességgel
is rendelkeznek, ezért a finomított gabonatermékek
helyett ezek beiktatása célszerű.
Só fogyasztás
mérséklése maximum napi egy teáskanál só bevitele
(a rejtett só mennyiségét is beleértve). A házilag
készített ételek rejtett só tartalmát érdemes
csökkenteni, emellett magasabb káliumtartalmú
élelmek használata javasolt (zöldségfélék,
burgonyafélék, alma).
Élvezeti szerek
kiiktatása: koffein tartalmú ételek és italok,
nikotin és alkohol.
A táplálkozási
tényezőkön kívüli egyéb faktorok: lelki nyugalom,
rendszeres testmozgás, megfelelő idejű és minőségű
pihenés, napfény.
ÉLELMISZEREK
KOLESZTERIN TARTALMA
|
Megnevezés |
Koleszterin
(mg/100
g) |
Megnevezés |
Koleszterin
(mg/100
g) |
|
Csontvelő |
240 |
Mackó
sajt |
100 |
|
Diétás
felvágottak |
50 |
Párizsi |
75 |
|
Ementáli
sajt |
135 |
Szalámifélék |
110 |
|
Hering |
64 |
Tehéntej |
10 |
|
Hóvirág
sajt |
99 |
Tejföl |
40 |
|
Kecsketej |
59 |
Tejszín |
75 |
|
Krémsajt |
85 |
Tojás
teljes |
450 |
|
Libamájpástétom |
330 |
Trappista
sajt |
107 |
Az elhíresült
koleszterin-kérdés
Az elmúlt években
egyre ellentmondásosabb hírek láttak napvilágot a
koleszterin és koleszterintartalmú élelmiszerek
élettani hatásaival kapcsolatban. A modern
társadalmi berendezkedéssel párhuzamosan
szaporodni kezdett a szív- és érrendszeri betegek
száma és lázas kutatás indult el az ok-okozati
összefüggések mielőbbi tisztázása érdekében. A
kísérletek rámutattak, hogy az érelmeszesedési
folyamatokban egy zsírszerű anyag, a koleszterin
játszik nagy szerepet, így hamarosan kampányok és
programok indultak el a koleszterin bevitel
csökkentése érdekében. Kiderült, hogy csak az
állati eredetű termékek tartalmaznak koleszterint,
míg a növények nem, így a sertészsír, a máj, a
disznósajt és a velő háttérbe szorítása mellett a
koleszterinmentes növényi alapanyagokra, olajra és
margarinra került a hangsúly. Elindult a szívbarát
élelmiszerek diadalmenete, és a négy-öt tojásos
rántotta is egyre inkább meg kellett maradjon a
képzelet szintjén - legalábbis a keringési betegek
számára.
Sokak számára úgy
tűnt, hogy a koleszterinnel kapcsolatos kutatások
választ adnak a legtöbb táplálkozással összefüggő
keringési problémára. Napjainkban azonban tanúi
lehetünk a tojás „rehabilitációjának”, és minden
jel szerint a koleszterin-kérdés nem jutott
nyugvópontra, sőt - egyesek szerint - egyre
szövevényesebb. Számos esetben ugyanis nem
mutatható ki szérumkoleszterin szint növekedés,
noha jelentős koleszterin szerepel az étrendben,
míg más embereknél igen alacsony koleszterin
fogyasztás mellett is emelkedik a vérzsír szint.
Mivel magyarázható az előbb említett
ellentmondás?
Mindenek előtt
magáról a koleszterinről érdemes említést tenni. A
koleszterin létfontosságú anyag, amelynek lényeges
élettani funkciói vannak a sejtmembránok
felépítésében, a szteroid hormonok és a D-vitamin
szintézisében és az epesavak képzésében. A
szervezet maga is képes előállítani ezt a
vegyületet.
A jelenlegi
eredmények szerint az érelmeszesedési folyamatot
nem csak a túlzott mértékben bevitt koleszterin
befolyásolja, hanem egyéb étrendi tényezők, a
lelki folyamatok, a mozgáskultúra, a napfény és az
egyéni genetikai adottságok is. Az étrendi
faktorok között szerepel a nagymértékű cukor- és
kenyérfogyasztás, a telített zsírsavak jelenléte,
valamint a védő hatású élelmi rostok, antioxidáns
vitaminok és ásványok illetve telítetlen zsírsavak
bevitele. Mindezek hátterén válik érthetővé, miért
is olyan komplex e kérdéskör. A koleszterin
bevitelen kívül ugyanis számos egyéb faktor is
döntően hat az érfalak meszesedési
folyamatára.
Az eredmények
szerint a koleszterintartalmú ételek túlzott mérvű
fogyasztása önmagában véve is rizikófaktor,
azonban ezt képes bizonyos mértékig ellensúlyozni
a friss levegőn végzett intenzív fizikai munka
(testmozgás) és a napfény hatása. Ez is
magyarázza, hogy a régi időkben miért nem okozott
súlyos problémákat a zsíros húsfélék és szalonna
fogyasztása, jóllehet akkor sem voltak ezek
egészséges táplálékok. A zsír az aratási és egyéb
munkák mellett elégett a szervezetben, a
koleszterin egy része pedig a bőrben hasznos
D-vitaminná alakult, így gyakorlatilag alig tudták
kifejteni agresszív hatásukat az érfalakra. A
modernebb, kényelmesebb életvitel elterjedésével
azonban ma már sokkal kevesebbet mozgunk, életünk
döntő részét zárt helyen töltjük, így a zsír és
koleszterin hatásai gyorsan megjelennek. A nem túl
előnyös táplálkozási kultúra tehát megmaradt, de
most már az életmód egyéb tényezői sem tudják
kompenzálni a káros
folyamatokat.
A
koleszterintartalmú élelmiszerek visszaiktatása az
étrendbe nem célszerű, és a tojás
„rehabilitációja” sem nevezhető üdvözlendő
eseménynek. A korábbi tudományos vizsgálatok
helytállóak voltak, de napjainkra tovább bővültek
újabb eredményekkel, amelyek segítik a témakör
jobb megértését. A következő részben ezekkel
foglalkozunk.
A
érelmeszesedési folyamat sebessége döntően a
vérben lévő „rossz” koleszterin mennyiségétől
függ. A hazai vizsgálatok szerint akkor indul meg
az erek falában az érelmeszesedés első fázisát
jelentő fehérje és lipoprotein lerakódás, ha a
szérumkoleszterin szinten belül az ún. LDL
változat (ezt nevezzük „rossz” koleszterinnek)
emelkedett.
Ezt nemcsak a
koleszterintartalmú élelmiszerek (zsír, sajtok,
szalámi, tejföl, tojás, stb), hanem a telített
szénláncú zsírsavak és a szénhidrátok bevitele is
növelheti. Az előbbiek az állati eredetű zsírokban
találhatóak, így például a vaj, a sertészsír
érkárosító hatását a koleszterin és telített
zsírsavak együttes hatása eredményezi. A
szénhidrátok között a nagymérvű cukor-, kenyér- és
tésztafogyasztás említhető kockázati
tényezőként.
Az állati
zsírokkal végzett kutatások nem hoztak egyértelmű
eredményt, mivel több esetben nem történt
koleszterinszint emelkedés. A zsírok és cukrok
együttes hatása azonban láthatóan gyorsította az
érfalak károsodását. Érdekes megfigyelés, hogy a
dél-afrikai lakosságon belül jóval nagyobb a
szívinfarktus gyakorisága azoknál, akik az állati
zsírok mellé jelentős mennyiségű édességet is
fogyasztanak. Szent-Ilona szigetén szintén sok a
koszorúér betegek száma, jóllehet állati
zsírfogyasztásuk csekély. A válasz talán ez
esetben is az évi mintegy 50 kilogrammos
fejenkénti cukorfogyasztásban keresendő.
(Hazánkban ez a mennyiség 36-40 kg)
A nagymértékű
kenyér- és tésztabevitel esetében közvetlenül nem
sikerült igazolni az érelmeszesedés gyorsulását. A
szakemberek egy része mégis igazolva látja, hogy
részt vesznek - a cukorral és zsírral együtt
fogyasztva - az érkárosodásban. Megemelik a vérben
keringő trigliceridek mennyiségét, amelyek növelik
a rossz koleszterin szintjét is. Többnyire a
krémes sütemények, torták, egyéb desszertek és
édességek fogyasztásakor tapasztaltak triglicerid
szint emelkedést. A klinikai adatok szerint a
triglicerid szint növekedés több esetben okoz
keringési zavarokat és érkárosodást, mint a
közvetlen koleszterin bevitel.
A
tulajdonképpeni meszesedési folyamatot az oxidált
koleszterin okozza. Az oxidációt az antioxidáns
hatású vegyületek gátolják, így a C-, E- és
A-vitamin, a cink és a szelén kulcsfontosságú az
érfalak védelme szempontjából is. A védő hatású
anyagok között a rostok hatása is kiemelkedő. A
rostok megkötik a koleszterint hordozó epesavak
nagy részét, így a bélből kevesebb koleszterin tud
visszaszívódni a keringésbe. Rosthiányos étrend
esetén az előbbi visszaszívódási folyamat
intenzívebb. Az élelmi rostok között a pektin
rendelkezik koleszterin csökkentő
hatással.
Milyen
következtetés vonható le az előbbi eredményekből?
Lehet-e választ találni a koleszterinnel
kapcsolatos ellentmondásokra? Minden jel szerint a
lakosság egy része érzékenyebben reagál a
koleszterin bevitelre. A tojásrántotta
szalonnával, kolbásszal készítve és kenyérrel
elfogyasztva sokkal károsabb, mint önmagában. A
vajas süteményekben a vaj és a cukor, a töpörtyűs
pogácsában a zsír és keményítő együttesen
játszanak szerepet az érkárosodásban. A zsíros
ételek hatásait az állati fehérjék aminosavai és
az étkezés utáni édességek erősítik. A
fehérkenyérben, kifliben, zsemlében alig vannak
rostanyagok, ami szintén hátrányos. Az antioxidáns
vitaminokat hordozó savanyú káposztából töltött-
vagy székelykáposztát készítünk, így a C-vitamin
jó része elbomlik. Az elhízás és dohányzás a
védőkoleszterin (HDL) szint csökkenése miatt
előnytelen a keringési rendszerre.
Látható tehát,
hogy a tényleges koleszterin bevitel csak a
jéghegy csúcsa, hiszen mellette számos egyéb
károsító faktor létezik. Valójában ez magyarázza,
miért nem egyértelmű e kérdéskör. Egyéni
adottságok, étrendi tényezők, egyéb életmódbeli
szokások (napfény, testmozgás) és a stressz
együttesen alakítják az érelmeszesedést. Az
említett faktorok pedig nagy változatosságot
mutatnak a társadalmon belül. A koleszterinszint
emelkedés és az érelmeszesedés okai
általánosságban ismertek, azonban egy-egy ember
szervezetében más-más módon hatnak e tényezők. Nem
ellentmondásról van tehát szó, hanem az egyéni
tűrőképesség és életmódbeli szokások jelentős
különbözőségéről.
Előnyös
hatásúak az érfalakra a nyers zöldségekben és
gyümölcsökben lévő fitoszterinek, az olívaolajban
lévő egyszeresen telített zsírsavak, és az egyéb
növényi olajokban és gabonacsírákban található
többszörösen telített zsírsavak. (A túlzott
mértékű olaj- és margarinfogyasztás elhízáshoz
vezet, amely koleszterinszint növekedést
eredményezhet.) A barna kenyér, zabpehely,
zabkorpa, lenmag, szilva, meggy, és olajos magvak
és főzelékfélék élelmi rost tartalma csökkenti a
kockázatot, hasonlóan az illóolaj tartalmú
hagymafélék is hasznosak. Külföldi tapasztalatok
szerint a többnyire növényi alapú, nyers
élelmekben és ballasztanyagban gazdag étrend képes
jelentősen lassítani az artériák meszesedését.
Több esetben észlelhetően megindult az érfalak
tisztulása, a lerakódások eltávozása. Mindezek
hátterén ma már nem tekintik titokzatosnak és
visszafordíthatatlannak az érelmeszesedést,
egyszerűen csak tudatosan és tervezetten
felépített táplálkozás- és mozgáskultúrát
javasolnak.
Korunk
orvostudománya számos dolgot feltárt a szív
felépítését és működését illetően. Az élettant
azonban nem „száraz” tudományként érdemes
szemlélni, hanem olyan diszciplinaként, amely
nagyon is „beszédes”, ha kíváncsiak vagyunk arra,
mit is üzen. A szívnek is van ilyen
„üzenete”.
A
szív
A szív egy izmos
falú üreges szerv, az üregét függőleges irányú
hártyás-izmos fal, a szívsövény osztja ketté (jobb
és bal szívfél). Nemcsak függőlegesen, hanem
haránt irányban is két részre osztódik a belső
üreg, így összesen négy egység alakul ki. A felső
részek a pitvarok, az alsók a kamrák. A pitvar és
kamra között ún. billentyűk találhatóak. A
billentyűk vékony, hártyás, sima lemezekből
állnak, a vitorlák csúcsáról erednek az ún.
ínhúrok.
A kis és nagy
vérkör ereibe a kamrák ütemes összehúzódása hajtja
a vért.
Rendkívüli
feladat
A szív működése
rendkívül precíz. Minden egységnek pontosan
körülhatárolt szerepe van. Hatáskörüket nem
léphetik túl, ugyanakkor a működésük rövid
kimaradása is végzetes. Évtizedeken keresztül,
nyugodt és nyugtalan körülmények között,
egészségben és betegségben, alváskor és erős
fizikai munka idején egyaránt hiba nélkül kell
dolgoznia minden egyes sejtnek, állandóan és
azonnal igazodva az aktuális helyzethez. Sőt -
lehetne hozzátenni - még az életmódbeli
hiányosságok következményeit is ellensúlyoznia
kellene, bár ez túlmutat a
hatáskörén…
Nem
természetes, hogy élünk…
Talán nem is
gondolunk rá, hogy egyáltalán nem természetes az,
hogy a szívünk egy életen keresztül, megállás
nélkül precízen működik! Számunkra ez természetes,
de valójában ez egy hatalmas csoda. A pontosság
illusztrálására álljon itt egy idézet az Emberi
test című könyvből: „Ha a szív a vérkeringés
motorja, úgy a billentyűk a motor szelepeinek
tekinthetők. A billentyűk szabályozzák a
véráramlás útját a szívben. A kamrák összehúzódása
(szisztolé) idején a szemölcsizmok összehúzódnak,
megrövidülnek. Ezáltal megfeszítik az ínhúrokat,
az ínhúrok pedig a billentyűk csúcsát. (A
billentyűk vitorláinak csúcsáról ínhúrok erednek,
amelyek a szemölcsizmokhoz tapadnak) A vitorlák
kifeszülnek, a billentyűk szélei egymáshoz
simulnak, ezáltal lezárják a pitvar-kamrai üreget
összekötő szájadékot, és megakadályozzák, hogy a
kamrákban lévő magasabb nyomású vér a pitvarok
felé (vissza) áramoljék.”
Próbáljuk
vizuálisan is elképzelni csak ezt a kis eseményt!
A pitvarból a kamrába áramlott a vér, amelynek
nagyobb a nyomása, mint amely a pitvarban
uralkodik, tehát, ha nem történik valami, akkor
azonnal visszaáramlik a pitvarba, amely felborítja
a teljes működést. Ezért „valaki” beépített egy
olyan szelepet, amely csak az egyik irányba engedi
az áramlást, és a visszaáramlást meggátolja. (A
műszaki életben ez a visszacsapó szelep) Mindezt
nem merev anyagba, hanem rugalmas hússzövetbe
építette, amely jóval komplikáltabb tervezést
igényel. A szelepnek pontosan és igen gyorsan kell
működnie, ezen kívül a nyomásállóság is fő
szempont. Látható tehát, hogy még egy ilyen kis
részlet megalkotásához is milyen összetett
tervezés szükséges, pedig a billentyűk csak
háttérszerepet kapnak a teljes működést
illetően!
Mitől
dobog a szív?
Sok olyan dolog
van, amin még egyszer sem gondolkodtunk el, mert
annyira megszoktuk. A szív dobogása is ilyen. A
szív összehúzódása az egyik legprecíziósabb
működés a szervezetben. Ilyenkor tulajdonképpen
elektromos áram halad végig a szíven. A „szíváram”
kiindulási helye a jobb pitvar felső részén, az
ún. szinuszcsomóban van. Ez a különleges
szerkezetű sejtekből álló szövet egyfajta
generátorként meghatározott időközönként ingert
képez, amely ingerület formájában végigvezetődik a
szíven. Ez a mechanizmus rendkívüli pontosságot
igényel, hiszen az összehúzódás egyben a vér
haladási irányát is meghatározza. Nem lehet túl
gyors, hogy a vér át tudjon jutni a pitvarból a
kamrába addig, amíg a kamra összehúzódása elindul.
Ugyanakkor megfelelően intenzívnek kell lennie,
hogy a teljes vérmennyiség átjuthasson. Az
összehúzódás milyenségét azonban az „áram”, vagyis
az inger nagysága adja meg. Pontosan „be kell
tehát állítani a generátort”, hogy éppen akkora
ingert keltsen, amekkora szükséges. Sőt, a
körülmények állandó változásához kell igazítani
újra és újra. (pl.: testmozgás, hő- és egyéb
stresszhatások, stb.) Tehát fontos, hogy az
idegrendszerrel szoros kapcsolatban legyen a
szinuszcsomó annak érdekében, hogy gyorsan tudjon
alkalmazkodni az új feltételekhez. Erre a
bonyolult összhangra „mindössze” 70-80 évig van
szükség folyamatosan és hiba nélkül. Vajon nem
lehetséges, hogy áll „valaki” e rendszerek mögött,
aki létrehozta és fenntartja ezeket? Vajon a
puszta véletlen helyezte az emberbe ezt a
rendezett és összetett működést? A felvetett
kérdésekre a Biblia adhatja meg legjobban a
választ: „Formálta az ÚrIsten az embert a földnek
porából és lehellett az ő orrába életnek
lehelletét, így lett az ember élő lélekké” (Mózes
I. könyve 2. fej.7.vers)
A bibliai tanítás
szerint az emberi test egy csodálatos és
egyedülálló alkotás, amely még mostani, bűneset
utáni állapotában is látszik. Életünket nap, mint
nap Ő tartja fenn, és szívverésünket is Ő újítja
meg percről percre. Végül is honnan máshonnan
kaphatná a késztetést az a bizonyos szinuszcsomó,
hogy újból és újból ingert, áramot
keltsen?
A tudományos
eredmények tehát egyáltalán nem teszik
feleslegessé a hitet és istenismeretet, hanem
éppen ellenkezőleg: lehetővé teszik, hogy még
jobban rácsodálkozzunk Teremtőnk
bölcsességére.
A legnagyobb ellenség:
szívinfarktus
Hazánkban a szív-
és érrendszeri megbetegedések okozzák a legtöbb
tragédiát. Számos szakmai és népszerűsítő cikk
foglalkozik e kérdéskörrel, az érdemi előrelépés
azonban mégis várat magára. Az orvos- és
táplálkozástudomány jelentős ismeretanyaggal
rendelkezik a keringési betegségek okait és
kezelési módjait illetően, így joggal vetődik fel
a kérdés: miért hal meg még korunkban is minden
második ember ilyen betegségek miatt? Miért kap
mintegy negyven ember szívinfarktust naponta
Magyarországon? Miért veszítik el a többgyermekes
családok a középkorú családfőt oly gyakran? Sokan
elcsépeltnek érzik már e témakört, amely bizonyos
mértékig igaz is. Túl sok az elméleti tudás, de
túl kevés a gyakorlatba átültetett javaslat. A
tudományos kutatások azonban csak akkor érik el
céljukat, ha a népesség széles rétegei elfogadják,
és a mindennapi életükben
megvalósítják.
Testünkben
mintegy 5-6 liter vér kering. A vérkeringés látja
el a sejteket oxigénnel és tápanyaggal illetve
elszállítja a szén-dioxidot és salakanyagokat. A
keringési rendszer „motorja” a szív, amely egy
izmos falú üreges és rendkívül teherbíró
szerv.
Sokáig rejtély
volt, hogy a szív valójában mitől is dobog.
Napjainkban fény derült arra, hogy a szívnek saját
ingerületkeltő rendszere van, amely meghatározott
időközönként összehúzódásra készteti a szívizmot.
E bonyolult mechanizmusnak köszönhetjük életünket
és egészséges keringési működésünket. A „beépített
generátor” akár nyolcvan-kilencven évig is
precízen tud működni, amely a műszaki megoldások
között is páratlan jelenség, mivel ez közel
négymilliárd összehúzódást jelent minimális
pihenési idő mellett.
A szív
vérellátását az azt körülvevő koszorúserek
biztosítják, amelyek a teljes vérellátás 5 %-át
hasznosítják. Szívinfarktus akkor áll elő, ha a
szív oxigénellátásának utánpótlása valamilyen
oknál fogva zavart szenved és a szívizomzat elhal.
Sokszor előfordul, hogy az erek belső falán
kialakuló és elmeszesedett lerakódásokról
(plakkok) lepattanó-letöredező darabkák okoznak
elzáródást a koszorúserekben. A nem megfelelő
életmódot élő emberek keringési rendszerében
elvileg bármikor létezhetnek ilyen „időzített
bombák”, amelyek végzetes következménnyel
járhatnak. A koszorúserek között gyakorlatilag
alig van kapcsolat, így az egyik érszakasz
elzáródása esetén szinte megoldhatatlan az
érintett terület más módon történő oxigénellátása.
(pl. környező erek által)
A
szívinfarktus hírtelen, minden átmenet nélkül
jelentkezik, kialakulása azonban évek-évtizedek
„törvényszegéseinek” következménye. A keringési
rendszer sokáig képes ellensúlyozni a
visszaéléseket, de egy határon túl számára is
„betelik a pohár”. Előfordulhat az is, hogy a
koszorúserek az esztendők folyamán fokozatosan
szűkülnek, így egyre kevesebb vér áramlik az
erekben és így az oxigén ellátás is csökken.
Súlyos fizikai vagy lelki megterhelés esetén a
szívizomzat oxigénigénye fokozódik; az ilyen
esetben fellépő relatív oxigénhiány szintén
infarktust okozhat. A szívinfarktus tünetei:
szívtáji, mellkasi fájdalom, mellkasi szorítás,
karba, hátba, nyakba, hasba kisugárzó fájdalom,
hideg verejtékezés, halálfélelem. Az infarktus
korai szakaszában gyakoriak a ritmuszavarok és a
hírtelen szívmegállás. Nagymértékű szívizom
elhalás esetén a szívizom átszakadhat, azonnali
halál állhat be. A szívinfarktusok mintegy 10 %-át
„néma infarktusnak” nevezik, mivel a beteg semmit
sem érez és a lezajlott infarktusra valamilyen
későbbi vizsgálat során derül fény.
A
szívinfarktus kialakulásának fő okai: az
érelmeszesedés, a magas vérzsírszint, a magas
vérnyomás, az elhízás, a mozgásszegény életvitel
és a dohányzás. Az első három tényező nagy részben
a táplálkozással függ össze, így a keringési
megbetegedések elkerülésében az étrendnek jut a
legfőbb szerep. De milyen élelmiszerek károsítják
az érfalakat és milyen étrend nevezhető
szívbarátnak?
A táplálkozás
kérdéskörén belül a zsiradékok, a szénhidrátok, a
fehérjék, a vitaminok és az ásványi anyagok mind
említést érdemelnek. Az állati eredetű zsírok
koleszterin és telített zsírsav tartalmuknál fogva
jelentősen növelhetik a vérzsír szintet, míg a
növényi olajok koleszterinmentesek és telítetlen
zsírsavakban gazdagabbak. Az egészségvédő
étrendben a zsiradékoknak minden esetben helye
van, hiszen létfontosságú biokémiai folyamatokban,
sejtfalépítésben vesznek részt. Közülük azonban a
növényi eredetűeket válasszuk.
Sokszor
előkerül, hogy a vaj természetesebb élelmiszer,
mint a korunkban elterjedt, művileg keményített
margarinok, így többen visszatértek a vaj
fogyasztásához. A vaj valóban közelebb áll a
természetes tejzsírhoz, mint a margarin a
napraforgóolajhoz, mégis átgondolandó a
vajfogyasztás kérdése. Az újabb eredmények szerint
ugyanis a vajban olyan zsírsavak is előfordulnak
(pl.:mirisztinsav), amelyek még az egyéb állati
eredetű zsíroknál is agresszívabb hatást
gyakorolnak az érfalakra, ezen kívül koleszterin
tartalma négyszerese a sertészsírénak. A vaj
használata nagymértékben növelheti a szívinfarktus
kockázatát.
A szénhidrátok
között mind a hozzáadott cukor, mind a túlzott
mérvű kenyér (legtöbbször a finomított
gabonatermékek) és tészta fogyasztása kap szerepet
a keringési betegségek kialakulásában. A
nagymértékű szénhidrátbevitel - a zsírokkal együtt
- növeli a „rossz” koleszterin szintet, ezen belül
is az ún. trigliceridszint értékét. Hazánkban a
trigliceridszint emelkedés okozza a legtöbb
keringési zavart. (Ez egyéni adottságoktól is
függ.) Ilyenkor a vér opálosabbá válik, az oxigén
szállítás gyengül és szívműködési probléma is
előállhat. A vérben található trigliceridek
mennyisége csökkenthető a cukor
visszaszorításával, természetes aszalványok
előtérbe helyezésével illetve például a szójaolaj
fogyasztásával.
Fehérjék
tekintetében számos esetben hangsúly helyeződik az
állati eredetű fehérjék nagyobb értékére a növényi
fehérjékkel szemben, azonban a szív és érrendszer
oldaláról nézve az utóbbiak az előnyösebbek. Az
állati fehérjék - egyesek szerint - hosszabb távon
felerősíthetik a zsírok károsító hatását, mások
úgy gondolják sem káros, sem hasznos hatással nem
rendelkeznek az érfalak állapotát illetően. A
növényi fehérjék ugyanakkor bizonyíthatóan segítik
a keringési rendszer egészségben tartását és a
szérum koleszterinszint csökkentését. Az
eredmények szerint különlegesen jó hatású az
olajos magvak (dió, mandula, mogyoró,
napraforgómag), egyes gabonafélék (zab, köles) és
a hüvelyesek (szója) aminosav összetétele. A
szójafehérjét egyfajta „gyógyfehérjének” tartják,
és különböző kivonataiból (pl.:izolátum)
élelmiszeripari termékeket is gyártanak.
(pl.:szójapárizsi,
szójavirsli).
A vitaminok
között az antioxidáns hatásúak érdemlegesek,
amelyek az érkárosító oxidatív folyamatokat
ellensúlyozzák, így lassítják az érelmeszesedést.
Az A-, E-, C- és B-vitaminok tartoznak e
csoportba. Ilyen értelemben a kajszibarack,
sütőtök, sárgarépa, sárgadinnye, nyers növények,
élesztő, gabonacsírák, teljes gabonák,
káposztafélék, olajos magvak és olívaolaj igen
hasznosak a szív védelme szempontjából. Az
ásványok közül a cink és szelén hatása kiemelkedő;
ezek szintén megvannak az előbb felsorolt
élelmekben.
A
szívinfarktus elleni védelemben - összefoglalva -
elsődleges fontosságú a zsír, zsíros húsfélék,
rejtett zsírban gazdag töltelékes húsárúk és
tejtermékek háttérbe szorítása, az összes
szénhidrátbevitel csökkentése és a védelmet
szolgáló ún. protektív hatású élelmek beépítése az
étrendbe, mint a nyers saláták, növényi magvak,
teljes őrlésű kenyerek, olívaolaj. „Húspártiak”
számára a halhús rendelkezik védő hatással a
hosszú szénláncú zsírsavak jelenléte miatt. A
sovány húsok (csirke, pulyka, stb.) önmagukban nem
védenek, csak a szívbetegség kockázatot
csökkentik.
A
STRESSZ HATÁSA A KERINGÉSI
RENDSZERRE
A szív és
érrendszeri megbetegedések hátterében legtöbbször
életmódbeli sajátosságok állnak. Az életmód
területén belül is léteznek olyan tényezők,
amelyek a fizikai életben jól megfoghatóak, kézben
tarthatóak, szabályozhatóak (pl.: táplálkozás), és
vannak olyanok, melyek a lelki életünkkel,
gondolati és érzelmi világunkkal függnek össze. Ez
utóbbi kapcsán szokták említeni a stressz
fogalmát, illetve a lelki nyugalom elsődleges
fontosságát a mindennapokban. Szemléletmódunk, a
körülöttünk zajló világ történéseire való
válaszreakcióink milyensége és az ezt kísérő belső
érzések, feszültségek, esetleg hosszan tartó
vívódások nagyban befolyásolják szervezetünk
működését - és ezzel együtt
egészségünket.
A külső
illetve belső stresszhatások a keringési rendszer
állapotában indukálnak szinte elsők között
változást. Ismert tény, hogy a magas vérnyomás, az
agyvérzés és a szívinfarktus összefüggésbe hozható
a stresszel, és bizonyos mértékben - sajnos -
munkahelyi ártalomként is szerepel a vezető
beosztású embereknél, buszvezetőknél, vagy éppen a
pedagógusoknál. Szintén elterjedt a „gyomorideg”,
vagy „szívideg” kifejezések használata. De hogyan
képes a stressz mélyreható változásokat létrehozni
a szervezetben? Milyen csatornákon keresztül szól
bele a létfontosságú folyamatokba? A
következőekben e kérdésekre keresnénk a
válaszokat.
Egy érdekes
példa
A stressz által
elindított reakciók jól illusztrálhatóak egy az
állatvilágból vett hétköznapi példával. Mi
történik, ha egy macska szembekerül egy - általa
nem túl nagy becsben tartott - kutyával? A macska
láthatóan felgörbíti a hátát, izmai megfeszülnek,
mintegy menekülésre (bátrabb macskák esetében
támadásra) készen. Pupillái kitágulnak, az erek
szűkülnek a bőrben és a hasi szervekben, ezzel
párhuzamosan az izmok és a szív vérrel telítődik,
a vérnyomás, a vércukorszint és az energiaigény
emelkedik, a véralvadási idő ugyanakkor csökken.
Az említett példa azért is érdekes,
mivel az emberi
szervezetben is hasonló folyamatok zajlanak
le.
Az előbbiekben
láttuk, hogy biológiai változások egész sora indul
be tizedmásodpercek alatt egyetlen cél érdekében,
ez pedig: a túlélés. A szervezet mindent elkövet a
stresszhelyzetben, hogy az esetleges meneküléshez
szükséges többletenergiát felszabadítsa. Itt
érdemes megjegyezni, hogy ez a többletenergia a
jövőbeni fizikai és szellemi tevékenységre lett
„félretéve”, tehát a stresszes ember a későbbi
tartalékait kezdi felemészteni. Ezért is fontos a
stresszhelyzetek utáni regeneráció, pihenés, a
megfelelő táplálkozás és testmozgás, hiszen az
elhasznált raktárak ilyenkor nyerik vissza
tartalékaikat.
Bár nagyon
sokféle stresszhelyzet létezik, az emberi
szervezet azonban a különböző szituációkra
hasonlóképpen reagál. A különbség nem inkább a
reakció milyenségében, hanem annak intenzitásában
mutatkozik meg. Testünk tehát nem igazán tesz
különbséget a kiváltó okok között. Hasonló
folyamatokat indukál egy vezetés közben elhibázott
előzés, egy kóbor kutyával való szembekerülés vagy
éppen a tételhúzás előtti tíz perc az
államvizsgán. Mindhárom esetében felfokozott
sebességű működés jellemző.
Mi is
történik valójában?
Általában három fő
területen történik azonnali változás. Elsődlegesen
módosul a vérellátás a belső szervekben, emellett
a belső elválasztású mirigyek működése
intenzívebbé válik és az izmok tónusa is változik.
A keringési rendszerre mindhárom felsorolt
folyamatnak hatása van.
A vérellátás
módosulása során az agy, a szív és az izmok kapnak
több vért, hiszen e háromra lehet nagy szüksége a
szervezetnek a kritikus pillanatban. (gondolkodás,
szívműködés, átlag feletti fizikai tevékenység) E
módosult állapot azonban igen nagy terhet ró a
keringési rendszerre, hiszen rövid idő alatt kell
a vérmennyiséget megfelelő arányban
átcsoportosítani és készenlétbe
helyezni.
Hormonok
szerepe
A mirigyek
(agyalapi mirigy, pajzsmirigy, mellékvese)
fokozott működése nagyobb mérvű hormon
kiválasztódást eredményez. Ezek a hormonok vesznek
részt a vérnyomás és vércukorszint emelésében az
erek szűkítésében (a has űri szervekben) illetve
tágításában (a szívben, izmokban, nyakban és a
fejben), a szívritmus gyakoriságának beállításában
ezek „intézkednek” a tápanyagraktárak
felszabadításáról és a vér átcsoportosításáról.
Lényegében döntő a szerepük, hiszen beindítják,
szabályozzák és ellenőrzik a folyamatokat,
miközben állandóan „figyelemmel kísérik” a
szervezet tűrőképességét.
Csodálkoznánk, ha
ismernénk
Nem is gondolnánk,
hogy mi minden történik bennünk egy-egy hírtelen
felindulás vagy egy vizsgaláz alkalmával! Ha
tudnánk, csodálkoznánk ezen az igen bonyolult,
mégis rendkívül összehangolt rendszeren. Egy pici
tévedés is elég lehetne az összeomláshoz. Mert
gondoljuk csak el, mi történik, ha például egyes
szervek ereinek szűkülése nem párosul szinte
azonnal más erek kitágulásával? Vagy ha senki sem
ellenőrzi az erek „szakítószilárdságát” és azok
elpattannak? Vagy a raktárak felszabadulása túl
gyorsan történik és ezt nem bírja tolerálni a
vércukorszint szabályozó mechanizmus? De lehetne
említeni a pulzusszám állandó és precíz
kontrollját is, amelyet szinte minden pillanatban
a keringési rendszer sajátosságaihoz kell
igazítani. Ilyenkor merül fel a kérdés:
véletlenszerűen alakult ki mindez, vagy valaki
igen nagy precízségről tanúságot téve alkotta meg
mindezeket? A véletlen kizárható. Ahhoz túl
bonyolult, túl precíz, túl sokoldalú. Ha a
véletlenre lenne bízva mindez, akkor nem biztos,
hogy ennyi évtizedig így tudna működni. Mintha
valaki fenntartaná és felügyelné. Pedig még szó
sem esett az idegi és agyműködésről, az
immunrendszerről, és egyéb, ennél jóval
összetettebb mechanizmusokról…
Hogyan
reagálnak az izmok?
Az ideges
embereknek gyakran ökölbe szorul a kezük, amikor
nem úgy történnek az események, ahogy szeretnék.
Ez valójában a legegyszerűbb izommozgás, amely
segít levezetni a feszültséget. Az izmok tónusa
stressz hatására megváltozik, sőt az izomgörcs sem
ritka ilyenkor. Fontos tudni, hogy a
szervezetünkben akaratunktól függetlenül működő
ún. simaizmok is találhatóak, amelyekre ugyanúgy
hat a stressz, mint az akaratunktól függően
funkcionáló harántcsíkolt izmokra. Az érpályák
tulajdonképpen olyan rugalmas, izmos falú
csővezetékeknek foghatóak fel, amelyek átmérője az
idegi hatásoktól is függ. Stresszhelyzetben
bizonyos erek tónusa megváltozhat, így az adott
érszakasz beszűkül, növelve ezzel a vérnyomást. Az
idegesség elmúltával az erek visszanyerik eredeti
méretüket. Ha hosszú ideig tart egy stresszhatás
(pl.: krónikus szorongás, gyász, stb.), akkor az
erek egyre kevésbé tudnak rugalmasan
visszarendeződni, és könnyebben kialakulhat a
hipertónia (magas vérnyomás betegség). Ez a
jelenség játszódott le 1941 őszén Leningrádban is,
ahol az állandó bombázás miatt mintegy 900 napig
tartó szorongás a lakosság nagy részében a magas
vérnyomás kialakulását eredményezte.
A stressz a
szívizomra is károsan hat, szívritmuszavar vagy
szívizom görcs is felléphet a jelentős megterhelés
és az izomműködés változása
miatt.
A nagyfokú
idegesség vagy érzelmi hullámzások után jelentkező
migrénes fejfájás hátterében a fejbe jutó vér
pangása fedezhető fel, amely vérellátási zavart
eredményez az agyban. Az agyvérzés
valószínűségének emelkedése is erre a jelenségre
vezethető vissza.
Újabb
megfigyelések
Sok esetben
kimutatták a kapcsolatot a koleszterinszint
emelkedés és a lelki feszültségek között. A
pajzsmirigy által termelt hormonok az
érelmeszesedés sebességét növelik, főképpen az
ütőereknél. A legérdekesebb eredmény azonban a
véralvadási sebesség változásában mutatkozott.
Nyugodt embernél a vér alvadási sebessége 8-12
perc között van. Enyhe idegességnél ez az idő 4-5
percre csökken, míg nagyfokú idegességnél
mindössze 1-3 perc. Ez annyit jelent, hogy a
stressz jelentősen felgyorsítja a véralvadást,
amely valahol érthető is, hiszen a szervezet
számít a stresszhelyzetben esetlegesen fellépő
sebesülésekre. A szokásos hétköznapi stresszeknél
azonban ez a folyamat inkább vérrög (trombus)
képződésre hajlamosít, amely az infarktus esélyét
növeli.
Összességében
elmondható, hogy a stressz a keringési rendszert
terheli meg szinte a legjobban. A szív és érpályák
izomzatától kezdve a vérnyomáson és vérzsír
szinten át egészen a véralvadásig mindent
befolyásol. Jó tehát ilyen szempontból is
átgondolni, mennyi terhet vállalunk magunkra
éveken át, hiszen ne feledjük: rosszabb a kisebb
intenzitású, de hosszan tartó stressz, mint a
rövidtávú, de intenzívebb behatás.
